Aki sosem elégedett semmivel, mindig bosszankodik valami miatt, azt vajon ez az állapot tartja mozgásban?

Márpedig az ember a lelki egyensúlyra törekszik. Vagyis arra, hogy minden tekintetben a megfelelő helyen és helyzetben legyen. Keressük a munkában, a magánéletben is azt a szintet, amelyben egyik terület nem rendelődik alá a másiknak. Az egyensúly elvesztése gondot okozhat az életünkben.

Fogalmazhatnánk úgy is, hogy mindenki a boldogságra vágyik, bár ez mindenki számára mást jelenthet. Van, aki már akkor is boldog, ha kevés negatívum éri.

Bizonyára mindenki ismer olyan személyt, aki folyton panaszkodik, elégedetlenkedik, pedig kívülről nézve nem is lenne rá oka. Mintha ez tartaná életben és mozgásban. A boldogságot, vagy legalábbis az elégedettséget azonban nem mindig csak az öröm szolgáltatja. Arisztotelész szerint az is boldoggá tehet, ha a megfelelő érzelmet éljük meg. Ez pedig nem feltétlenül kellemes, mégis abban a helyzetben az a normális. Kicsit leegyszerűsítve, ha valamilyen rossz történik velünk, akkor csak nagyon nagy önhazugsággal és színházzal tudnánk a külvilág felé azt mutatni, hogy minden rendben van velünk, és milyen csodás a világ. Sok energiát és nagy erőfeszítést követelne meg, ráadásul az egész hazugság lenne. Vagyis egy-egy nehéz helyzetben a normális érzés a düh, a harag. A megfelelő érzés az, ami a közérzetünket támogatja.

Ebből tehát még arra is lehet következtetni, hogy olykor kellemetlenségeken kell keresztül mennünk és átélnünk, hogy a boldogságig eljussunk.

Arról már tettünk említést, hogy mindenkinek mást jelent a boldogság. Vannak, akik szeretnek rettegni, ezért egyáltalán nem vetik meg a horrorfilmeket, és szívesen nézik azokat, míg mások messziről elkerülik az ilyen típusú filmeket. Vannak, akik imádnak repülni, és akár hivatásukként választják, mások az utasszállító repülőgépen is halálfélelemmel ülnek fel, és ha csak tehetik, máshogyan utaznak. Ennyire mások vagyunk, és ebben benne van mindenkinek a saját személyisége, a társadalmi elvárások, szokások.

Kutatásokkal igazoltál Arisztotelész feltevését. A kísérletben résztvevő személyek többsége nem akkor érezte magát boldognak, amikor sokkal több pozitív érzelmet élt meg, hanem azok érezték magukat boldogabbnak, akiknek a vágyaik és a megélt érzelmek a legközelebb voltak egymáshoz.

A lelki közérzetünk karbantartásához inkább arra van szükség, hogy az adott helyzetben az ahhoz megfelelő érzelmet éljük meg. Tehát, aki sokat bosszankodik, lehet, hogy a jelenlegi állapotához mérten az a legmegfelelőbb érzelmet éli meg.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!