Szülőként minden bizonnyal még makacsabbul ragaszkodunk ehhez az elvhez és gyermekinket is ezen a vonalon nevelve irányítjuk. Mellbedöfésként érhet, ha azt tapasztaljuk, hogy a gyerkőcünk nem mond igazat. Magunkat hibáztatjuk a legtöbbször és feltesszük a kérdést: hol rontottuk el? Bármilyen jó neveltetést kapnak a gyerekek, a hazugság teljesen normális az életükben. Már csak azért is, mert eleinte azzal sincsenek tisztában, hogy mi a valóság, és mi a fantáziájuk szüleménye. Ez még olyan tiszta hazugság, amikor semmit sem akarnak elérni, nem manipulációra használják fel. Ahogy nőnek, érnek, tapasztalnak, úgy kapcsolják össze azt is, hogy ha nem mondanak igazat, akkor azzal védhetik magukat, másokat, elérhetik céljukat.

Kis hazugság

Ne döbbenjen meg senki, de a hazudozás a felnőttek életében is napi szinten jelen van. Bizony. Sokszor nem is tudatos, vagy pedig a legjobb szándék vezérel csupán azért, hogy mások kedvébe járjunk, hogy magunkat a legelőnyösebben tüntessük fel. Ennek ellenére mi elvárjuk a gyermekeinktől, hogy mindig igazat mondjanak. Valóban az a járható út, azonban azt is hozzá kell tenni, hogy a kegyes hazugságok számos kellemetlenségtől megkímélhetnek minket. Ez teszi lehetővé, hogy az emberek együtt tudjanak élni. Ha ez felnőttként is jelen van életünkben, akkor a gyerekek miért ne alkalmazhatnák? A túlkapásra, a hazugság gyakori alkalmazását azonban már koordinálni szükséges szülőként.

Nevelés

A kegyes hazugságok tehát mindennapjaink részét képezhetik, így a gyerekekét is. Mégis arra kell tanítanunk az utódainkat, hogy csak az igazság a járható út. Ehhez mindenképp az szükséges, hogy sokat beszélgessünk a gyermekeinkkel. A füllentés leleplezésekor sem azonnal a leteremtés következzen, de mindenképp következetesek legyünk. Elvárjuk gyermekeinktől, hogy igazat mondjanak, de olykor az igazságért kapnak büntetést. Ezzel csak megerősítjük bennük, hogy az igazság is lehet fájdalmas. Amikor azt mondjuk nekik, hogy nyugodtan mondják el az igazat, nem lesz baj, akkor tartsuk is magunkat ahhoz. Ez nem jelenti azt, hogy büszkék vagyunk gyermekünk tettére, adjunk is hangot csalódottságunknak, azonban a büntetéssel az ellenkezőjét érnénk el.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!