Nemcsak IQ-ban, de EQ-ban, azaz érzelmi intelligenciában is szeretjük, ha azonosulni tudunk emberekkel. Azaz akinek kevés van ebből, azzal kevésbé fogunk kijönni és nem is szívesen keressük a társaságukat. Na, de csak felületes ismeretség mellett vajon van-e valami mutatója annak, ha valaki kis EQ-val rendelkezik?
Lehet valakinek magas intelligencia hányadosa, ha furcsán viselkedik azért, mert nem tud az érzelmeivel bánni. Sőt egy ilyen emberrel nagyon nehéz együtt élni. főleg akkor, ha a másik fél tele van érzelmekkel és azt megéli, nem fél kifejezésre juttatni.
Együttérzésből kettes alá
Mások problémája nem az övéké, és nemcsak nem képes abba a helyzetbe beleélni magát, de nem is érdekli. Könnyen és meggondolatlanul alkot véleményt, kritizál és nem érdekli, ha ezzel megsért másokat. És még jó, ha ennél pontnál meg tudnak állni, ugyanis, ha ennél tovább mennek, akkor mások bajából akár viccet is csinálhatnak.
Középpontban, de minek?
Tudjátok, minden csapatban van egy bohóc, akiből olyan természetesen jönnek a poénok és nem erőltetve válik a figyelem középpontjává, hanem mintha ez lenne a szerepe és azt tökéletesen megvalósítja. Az alacsony érzelmi intelligenciával rendelkező személyek azon úgy akarnak érvényesülni, hogy erőszakosan nyomulnak a középpont felé. Önzők és flegmán reagálhatnak mások véleményére, pláne, ha nem azonos az ők nézőpontjukkal. Empátiának nyomát sem lehet bennük felfedezni.
A tévedhetetlen
Az egy dolog, hogy az embernek van vélemény valamiről, de ész érvekkel meg lehet győzni arról, hogy nem helyes a nézőpontja. Ebben az esetben elgondolkodunk és azt mondjuk: tényleg, igaz. Aztán ha szükséges, akkor bocsánatot kérünk, ha megsértettünk valakit. Az alacsony EQ-val rendelkezőtől ezt ne várjuk el. Vagyis várhatjuk, de nem fogja megtenni. Már csak azért sem, mert meggyőződésük, hogy nekik van igazuk. Ha közben rájönnek, hogy ez nem így van, akkor meg már a dac uralkodik el a bocsánatkérés felett.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
