A világból is azt kapjuk, hogy a boldogság a lényeg és arra kell törekednünk, mindenáron. A gond csak az, hogy ha tényleg rendben is van az életünk, attól még vannak tényezők, amelyek belerondítanak az érzésbe: egy rossz főnök, utált munkahely, negatív gondolatok. Ezek pedig olyan szorongást indítanak el bennünk, amelyek eltakarják a napfényt és a jót sem teljes valójában látjuk.

Az tény, hogy a boldogságot keressük, mert mégis ki az, aki szeret búslakodni, aki jól érzi magát, ha szomorú? Azonban azzal is tisztában vagyunk, hogy nem mosolyoghatunk mindig, mert annyira jó minden. Az életünk tanulás és gyakorlati, elméleti tapasztalatok során formálódik. Ebbe pedig beletartoznak a jó, a kevésbé jó, valamint a nagyon rossz történések is. Senkit sem kerül el a gyász, az idegesség, a szorongás. Életünk részét képezi. Igenis kellenek az életünkbe a negatív tapasztalások, a gondok, az azok megoldása, mert általuk sokat tanulhatunk, fejlődhetünk. És nem, a boldogság nem természetes és alapvető állapot. Persze, a legjobb lenne, ha a boldogság lenne túlsúlyban, de kinek mit dob az élet. Aztán ott van a média, amely csak erősíti bennünk azt, hogy másoknak milyen jó, milyen boldogok, mert csak azt mutatják meg magukból és az életükből, ami az internetre kirakható és pozitív fényben tünteti fel őket. Minden más az marad titokban, a rivaldafényt elkerülve. De az attól még ott van, jelen van az életükben.

Persze, hogy boldogok szeretnénk lenni. Jobb nevetni, mint sírni, azonban minden érzelmet meg kell élnünk. Ám ez a világ azt sugallja, hogy csak akkor vagy jó, ha boldog vagy. A boldogtalanság a te hibád, a te szegénységi bizonyítékod. Vagyis, ha nem vagyunk boldogok, akkor mi vagyunk a nemzetnek az a selejtes része, aki még erre sem képes. Mégis, mivel életünk során nagyon sok minden történhet, amelyre nincs befolyásunk, így a rossz történések sem kerülnek el. Azt meg senki ne várja el a másiktól, hogy nagy bajában is állandóan vigyorogjon. Sőt, az nagyon morbid és nem is oda való viselkedés. A bánatot ugyanúgy meg kell élni ahhoz, hogy azon túl tudjuk tenni magunkat.

Igen, egy idő után le kell tenni a terheket, hogy tovább tudjunk haladni, de ezt erőltetni, siettetni nem lehet. Az biztos, hogy a megoldatlan problémák terheit egészen addig cipeljük, amíg meg nem pontot nem teszünk a végére, de ha mi már mindent megtettünk azért, akkor adjunk időt magunknak.

A boldogság utáni hajsza során könnyen lehet, hogy nagyon sok nehézséggel és fájdalommal találkozunk. Van, hogy ezeket könnyebb megoldani és az ezzel járó érzéseket helyén kezelni. Máskor azonban iszonyatos energiát vesz el tőlünk, hogy úgy viselkedjünk, amit elvár a külvilág tőlünk. Ám ahogy hevítés hatására a palackban is túlnyomás keletkezik, ez így lehet velünk is. Robbanás! Engedd meg magadnak, hogy kirobbanjon belőled a düh.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!