A Ha hív a szeretet, kövessétek őt, bár útjai kemények és meredekek. És ha betakar a szárnyaival, engedelmeskedjetek néki, bár a kard, amely szárnyai közt rejtőzik, sebet üthet rajtatok. És ha szól hozzátok, higgyetek neki, bár a hangja talán összetöri álmaitokat, miként az északi szél elpusztítja a kerteket.”

“Vannak olyanok, akik örömmel adnak, és ez az öröm a jutalmuk. És vannak olyanok, akik fájdalommal adnak, és ez a fájdalom a keresztségük. És vannak, akik adnak, de nem ismernek fájdalmat, adván és nem keresnek örömet benne, sem nem azért adnak, mert mérlegelik az erényt; ők úgy adnak, mint ahogy ama völgyben ott a mirtusz leheli ki illatát a térbe.”

“Ti vagytok az út és a rajta vándorlók is. És ha egyikőtök elbukik, a mögötte jövőkért bukik el, hogy figyelmeztessen a botlást okozó kőre. Bizony, és azok miatt bukik el, akik előtte haladnak, s akik, bár gyorsabb és biztosabb járásúak, nem mozdították el az útból az akadályt.”