Csak állunk egymás közelében ismeretlenül. Senki nem ismer senkit. Mindenki azt várja, hogy legyen valami ürügy, valami fonál, amelyen elindulhat a kommunikáció. A legtöbben azt várjuk, hogy más kezdeményezze a kapcsolatfelvételt, a kommunikációt. Mindenki azt várja, hogy a másik mutasson érdeklődést irántunk. Rajtunk múlik, hogy várunk, vagy kezdeményezünk.
Még, ha olykor a fejünk felett hatalmas hullámok csapnak is össze, és megelégelünk mindet, mindenkit, az ember társas lény, akinek szüksége van már emberekkel való érintkezésekre. Nem információkkal szeretnénk gazdagabbak lenni, hanem sokszor más emberek társaságára vágyunk. A megszokott közegben (család, barátok, munkahely) nagyobb biztonságban érezzük magunkat, és fel is vállaljuk önmagunkat, de idegenben kevésbé. Márpedig életünk folyamán számos alkalommal kerülünk olyan helyzetbe, hogy nem a már jól ismert környezetben vagyunk, hanem idegenek vesznek körbe. Ez mindenki számára okozhat kisebb kényelmetlen érzést, azonban a megfelelő kommunikációval ezt hamar oldani lehet magunkban. A kapcsolatok alakítása nem mindenkinek megy jól. Aki élete során számos negatív tapasztalatot gyűjtött, vagy önbizalomhiányából eredően érzi magát kellemetlenül idegenek között, annak a kommunikáció is nehezebben mehet.
Idegenek között
A kommunikáció már születésünktől életünk természetes része. Még ugyan nem szavakkal fejezzük ki gondolatainkat, de sírással, nevetéssel, grimaszokkal „beszélünk”, később az érés során a beszédfejlődésben is nagy lépéseket teszünk meg.
Tapasztalataink, az eltanult sémák és személyiségünk befolyásolja azt, hogyan viselkedünk idegenek között. Lehetünk a kezdeményezők, de választhatjuk a passzív befogadó szerepét is. Amennyiben az a típusú ember vagy, aki nem mer kezdeményezni idegenek között, vagyis mindig azt várod, hogy más közeledjen hozzád, ám ezen változtatni szeretnél, akkor a társalgás alapját adhatja maga az a helyzet, amelyben vagy az idegenekkel együtt. Ugyanúgy témául szolgálhat a te személyed vagy pedig azé, akivel a kommunikációba kezdenél. A legegyszerűbb, ha olyanról kezdesz beszélni, amely az adott helyzethez illik és mindenki érintett abban. Feltehetsz akár egy egyszerű kérdést is, mondjuk az időponttal kapcsolatosan. Elképzelhető, hogy egy egyszerű és tárgyilagos választ fogsz kapni, azonban a kommunikációt beindítottad és akár további kérdés-választ indíthatsz így el az idegen beszélgetőtársaddal. Talán a kellemetlen érzés is kezd kissé oldódni.
Később felvethetsz olyan kérdést is, amely az idegen személyére vonatkozik, ugyanis sokan szeretnek magukról beszélni. Pláne úgy, ha valaki erre megkéri őt. Lehet, lavinát indítasz el így, és sokat fog az új személy mesélni, de a benned lévő feszültség talán oldódik. Te magad azonban tartózkodj attól, hogy túlzott információáradattal lásd el a visszakérdező beszélgetőpartneredet. Arra válaszolj, amit kérdeznek, és ne mondj többet, mint ami szükséges. Azért is érdemes idegenek közegében a szituációhoz fűződő beszélgetést kezdeményezni, mert így többet megtudhatunk az adott helyzetről, és talán arra is nagyobb a lehetőségünk, hogy aztán egyre tovább szövődjön a beszélgetés.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
