Abban minden szülő biztos lehet, hogy az otthoni nevelés mérvadó a gyerekek életében és egész felnőttkorukat is meghatározza. Hisszük, hogy minden anya és minden apa a legjobbat szeretné gyermekének, csakhogy a nevelési elv nem minden családban egyforma.

A szülők elsődleges feladata, hogy gondozzák, ápolják és neveljék gyerkőceiket, de vannak akik állandóan kritizálják gyerkőceiket, ám dicsérettel egyáltalán nem látják egy gyermekeiket. Már érezhető, hogy ez így túl sok jóra biztosan nem vezet, a gyermek szempontjából biztosan nem.

Felnőttként gondoljunk csak abba bele, hogy milyen lenne olyan munkahelyen dolgozni, ahol a főnökünk és a kollégáink egyre csak pakolják ránk a terheket, de még ha jól is végezzük munkánkat, akkor sosem dicsérnek meg minket, sosem köszönik meg munkánkat. Sőt még inkább addig keresik a hibát, míg találnak is benne. Szerinted mikor készülnél így ki?

Pontosan ezért érezhetik azok a gyerekek is, akiknek a szülők túlságosan nagy és teljesíthetetlen akadályokat állítanak fel, ezért mindig csak szidást, kritizálást, bántó szavakat kapnak. Ha pedig valamit jól megcsinálnak, akkor figyelem és dicséret nélkül elsiklanak felette a szülők.

Az ok nélküli dicsérgetés legalább olyan káros, mintha a gyerkőc nem kap jó szót sosem, kihat a felnőtt életükre is.

Teljesen egyértelmű, hogy a szülők nevelése mély nyomot hagy az ember életében, felnőtt életében. A gyerekek olyanok, mint a csiszolatlan gyémántok. Mind különböző személyiségű, tehetségű, értelmi képességű, de az biztos, hogy mindenkiben van valami plusz. Ha azonban a szülő ezt nem látja, vagy nem akarja látni, és csak arra koncentrál, hogy a gyerek mit nem tud, ezért pedig bántja is őt, akkor egyben alakítja is gyermeke személyiségét.

Az otthoni neveléssel amúgy is alakítjuk gyerkőceinket, hiszen terelgetjük őket a helyes útra, megtanulják hogyan kell helyesen viselkedni, és olyan szokások között nőnek fel, amelyeket majd felnőttként is képviselni fognak. Az élet azonban nemcsak csupa habos torta, hanem bizony kudarcokkal és nehézségekkel is találkozni fog a gyermek is, de kevés olyan dolog van, amit ne lehetne javítani. Egy becsúszott rossz jegy nem a világvége, hanem jelzésértékű, hogy valami nem megy a gyermek számára, vagy több odafigyelésre van szüksége a szülő felől. Ha azonban mindig csak leszidjuk a gyerekeket, de nem segítünk nekik a bármilyen hibát orvosolni, akkor abból önértékelési problémává nőheti ki magát, amellyel még felnőttként is küzdeni fog. A túl sok kritika, és az erények fel nem ismerése, ki nem mondása annyira torzíthatja a gyermek énképét, önbecsülését, amely ki fog hatni a magánéletére is. Akár a pár- vagy munkakeresésében is megmutatkozhat önbizalomhiánya. Állandó bizonytalanságban élhet az, akiben mindig csak a rosszat keresték, és azt erősítették meg benne, ezáltal akár még mentális problémák is kialakulhatnak. A gyermek felnövése után lehet, hogy a szülők és a gyermek közötti kapcsolat is megromlik, és az állandóan csak kritizáló szülők gyermekei közül jellemzőbb az önromboló életmód felnőttként.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!