Jump to content

Úgy kell a vers a léleknek és az agynak...

2019. 04. 15. 19:00

Iskolai tanulmányaink során az irodalom órák végig kísérték majdcsak mindennapjainkat. Fő tantárgyunk az irodalom, így betekintést nyertünk a magyar és világirodalom remekei közé. Sokan kedvelték meg a kötelező irodalmakat és a verseket.

Az iskolában tanultak egy keretet adhatnak a diákoknak az irodalomra nézve, de azon túl látva a könyvtárak és az internet is ontja felén a felfedezésre váró műveket.

Iskolában a kötelező verstanulás talán nem ragadtatja el a diákokat, de felnőttként, vagy az irodalom iránt érdeklődő tanulóként is kedvelhetjük a verseket.

Habár nem vagyunk jelen akkor, amikor egy vers a költő által megszületik, mégis a sorok olvasásával érzelmeket válthat ki. Márpedig minden versíró vágya az, hogy aki a versét olvassa, abban érzelmek bugyogjanak a felszínre. Lehet az düh, harag, öröm, szerelem, szeretet és akár a katarzisszerű állapotot is átélhetjük egy-egy mű olvasása vagy hallgatása közben.

Egy német kísérletben fiatal nőket vontak be a kutatásba, akinek annyi volt csak a dolguk, hogy a felolvasott verseket meghallgassák és a kezükbe adott kapcsológombot, amelyet akkor kellett megnyomniuk, ha kellemes érzést, katartikus állapotot váltott ki a vers. A vershallgatás közben figyelték a fiatal nők bőrreakcióit, a pulzusukat is. Többek estében jelentkezett a libabőrözés, a versek bizonyos sora hallatán. Nem is volt olyan kísérleti alany, aki ne élte volna át a lúdbörözés állapotát, és ez leginkább akkor következett be, amikor a katartikus élményt élték át. Egyes versek eleve ismertek voltak a hallgatók számára, de a sosem hallott sorok is ugyanolyan borzongást váltottak ki.

A versek hallgatása, olvasása nemcsak kellemes érzést válthat ki belőlünk, hanem ugyanúgy lázíthat, megbotránkoztathat, de ha belemerülünk a sorokba, mindenképp gondolatokat és érzelmeket ébresztenek bennünk.

A versek építik az elmét, bővítik a szókincsünket, megtalálhatjuk bennük önmagunkat. A versekben elmerülhetünk örömünkben, bánatunkban. Másképp ítélhetünk meg rímeket gyermekként, és felnőttként. Mindenki számára más versek a tetszetősök, a szívéhez eljutók. Aranyosi Ervin verse kiválóan demonstrálja, hogy milyen is a jó vers. 

Aranyosi Ervin: A vers egy jó barát

A vers varázslat! Ha olvasod,
lelked szép táncba kezd.
Ha átveszed a ritmusát,
hagyja, hogy felfedezd!
Sorok végén a rím ragyog,
egymással összecseng.
Versszakok közt üres sorok,
így lesz ott közte csend. 

A vers, ha kell, elandalít,
érzések érnek el.

A verssel teleírt papír
máris életre kel.
Játékos, vagy incselkedő,
mosolyra hangoló,
lágyan gurul a cél felé,
akár egy nagy golyó! 

Tudod a vers, ha kell tanít,
hogy éld az életed,
s ha szomorú vagy átsegít,
ott marad még veled.
Ötletet ad, hogyan tovább,
és lendületbe hoz.
Páncél, ha szíved védtelen,
s nem ér el a gonosz!

Jobb kedved lesz, ha olvasod,
s támad száz ötleted.
Edzésben tartja szellemed,
a jó úton vezet.
Megismerheted önmagad,
tükröt tart, s láthatod,
mely gondolat jár tévúton,
s mi okoz bánatot?

Bizony a vers mindentudó,
mert szívünkből fakad,
tudós ösvényre csalogat,
hogy leld meg önmagad!
Hát tudd, a vers varázslatos,
engedd csak hatni rád!
Olvasd, s figyelj, ha olvasod,
megszépül a világ!

Mindenkit arra buzdítunk, hogy minél több verset olvasson. Legyenek a barátaink, mindennapjaink része! Tovább megyünk, akár saját magunk is leírhatjuk gondolatainkat vers formájában, csak bátran! Feszültségoldás, hobbi, önmegvalósítás, önismeret.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: pixabay.com)