Az állandó stressz, a megfelelések, a mindenféle terhek annyira nyomni tudják az ember vállát, hogy az fizikai erejében is megmutatkozik, de természetesen a lelket sem hagyja nyugton. Ilyenkor pedig még azt is nehezebben éljük meg, ha odakint hideg van és sötét. A tavasztól reméljük, hogy az idő kivirulásával a természet is éledni kezd, mint ahogy bennünk is az életkedv. Márpedig ha tombol az életerő odabent, az mindenben megmutatkozhat. Aztán megérkezik a várva várt tavasz és nemhogy nem érezzük a felfrissülést és erő magunkon, hanem még megmagyarázhatatlan fáradtság lesz úrrá rajtunk.

Legyen ez a tavasz más és már most dolgozzunk azon, hogy a tavasz érkezésével, a természet nyílásával, a csicsergő madarakkal a boldogságunk is visszatérjen. Ha már vágytunk a napok nyúlására, a világosságra és a kellemesebb időre és az tényleg meg is mutatja magát, akkor már csak rajtunk a sor, hogy azt értékeljük. Mindenekelőtt észleljük magunk körül a szépségeket, adjunk hálát. Olyan apró dolgokban kell gondolkodni, mint a napsütés, a kellemes időjárás, az egyre több szabadban töltött idő. Teremtsük meg azt az életet, amelyet szeretnénk élni, legalábbis tegyünk felé lépéseket. Nem biztos, hogy azonnal fog sikerülni, de a lényeg, hogy felismerjük vágyainkat és azért tegyünk. Nem azt kell várni, hogy valaki ránk találjon és felkaroljon, hanem önmagunktól kell a fejlődés útjára lépni. A támogatás és erősítés persze sosem rossz.

Ha nem megy az, hogy tavasszal kividuljunk, akkor nézzünk csak rá a gyerekekre. Akár a sajátunkra, akár más, önfeledten játszó gyerkőcre. Tanulhatnánk tőlük, ahogyan rálátnak az életre és amiből játékot tudnak csinálni. Hagyjuk, hogy a felelősség lekerüljön olykor a vállunkról. Engedjük el, hogy felnőttek vagyunk és engedjünk a csábításnak, amit éppen az a nap tartogat. Lehet az játék a szabadban, lehet az rácsodálkozás bármire.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!