Van, hogy annyira kilátástalannak látjuk az életünket, és minden látszólag ellenünk van, hogy elveszthetjük az életigenlésünket, az optimizmusunkat. Nem marad más, csak a probléma, és az is jócskán felnagyítva. Végső elkeseredésünkben talán még arra is hajlandók vagyunk, hogy imára kulcsoljuk a kezeinket és elmondjunk egy imát. Akár annak ellenére is tehetjük ezt, hogy a vallás semelyik ágával sem ápolunk komolyabb kapcsolatot. Ilyen helyzetekben elgondolkodhatunk, hogy miért is valamilyen istenhez fohászkodunk, miközben azelőtt sosem tettük? Miért csak nagy bajban fohászkodunk olyan istenhez, amelyben előtte és talán utána sem tartjuk a „kapcsolatot”? Lehet, hogy nem is Istenben hiszünk, hanem valamilyen spirituális erőtől reméljük a segítséget?

Annyi biztos, hogy bármilyen fejlettek is vagyunk mit emberek, attól még számos megmagyarázhatatlannak vélt dolog vesz körül és bizony amire nem tudunk logikus magyarázatot adni, abban valami nagyobb erő mozgatását, létezését feltételezzük.

A vallás egy vagy több istenbe vetett hitét jelenti, vagyis eléggé egyértelmű és „kézzelfogható”. Azonban a spiritualitásban akkor is hihetünk, ha csak reménykedünk nagyobb erőkben és még nem tapasztaltuk. Még inkább beigazolódhat mindez, ha bízunk valami (vagy megjósolják) csodában és az tényleg bekövetkezik. A spiritualitás mindenki számára más lehet.  

Igazából mindegy, hogy egy istenben, vagy valami más erő létezésében és segítségében bízunk, de ha arra koncentrálunk, gondolatainkat felé közvetítjük, akkor megszűnhet a belső szorongásunk, és a megoldásra is nagyobb eséllyel találunk rá azért, mert idő közben lehiggadunk. Ez a valamibe vetett hitünk jó része, ugyanakkor van, akinél pontosan ez okozhat nagyobb szorongást. Ez utóbbi a ritkább. Beigazolódott azonban, hogy aki a vallás vagy a spiritualitás felé nyúl bajában (és akár örömében is), az jobban érzi magát a bőrében és az életében. Talán azért, mert úgy érzi, hogy valaki fentről, máshonnan láthatatlan támogatást biztosít és ez megnyugvást ad. Valamiben, valakiben bízni reményt és jövőt jelent.

Aki megtalálja a saját lelkéhez vezető utat a hit, vagy a spiritualitás útján, annak kiegyensúlyozottabb és boldogabb lesz az élete, mert nem fél a problémáktól. Sőt a láthatatlan támogatást érezvén (tapasztalván) magabiztosabbá válik a saját életében és ez célt ad a jövőben.

Többször hallottam már a környezetemben, hogy valaki azt mondta: „Én magamban hiszek”. A hit és a spiritizmus is bennünk rejlik. Rajtunk áll a sor, hogy mi felé köteleződünk el, egyáltalán megtörténik-e ez, vagy csak alkalomadtán fohászkodunk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!