A betegség így kihagyásra, pihenésre kényszeríti a munkavállalót. Előfordulhat, hogy a stresszt a munkavállaló ösztönösen is megpróbálja elkerülni, csökken a motiváltsága, figyelme elterelődik, és a munkavégzés innentől már nem egy örömteli tevékenység, hanem a szükséges rossz kategóriába sorolódik.

Az egyén szempontjából a szerencsétlenebb kimenetel az, ha ebből a stresszes helyzetből a helyes életmódnak ellentmondó viselkedésformákat vesz fel és egészségét romboló tevékenységekbe kezd (dohányzás, alkohol,stb).

Holott a mindennapi életben a stressz elkerülhetetlen és nem is lehet cél. A munkaadónak természetesen nem érdeke egy stresszmentes munkahelyet vezetni, de ilyen nincs is. Mondhatni a stresszmentes munkahely egy oximoron. A munkahely nem lehet a béke szigete, a munka nem lehet az állandó nyugalom forrása, de nem is kell, hogy az legyen. A munkavállaló számára is szükséges a kellő mennyiségű inger a mindennapi munkavégzéshez - még akkor is, ha ez nem is a testi szükségleteink kielégítését szolgálja. A munkával járó stresszt tehát adottságként kell kezelni. A munkahelyi stressz megléte mindkét fél érdeke: munkaadóé és munkavállalóé egyaránt.

A szellemi aktivitás fontos a túléléshez, és ilyen szempontból a munkaadók társadalmi szerepe nagyon fontos, de talán most már a munkaadók, a vezetők többsége is érzi, hogy a fokozódó teljesítménykényszer, a felgyorsult életforma a stressz-kezelés témakörében is cselekvésre kényszerít. A túl stresszes munkavállaló gyakran beteg, motiválatlanná válik, hibát hibára halmoz, idegesebb, ingerlékenyebb, könnyebben konfliktusba kerül, és ez által rontja a közös munkavégzés hatékonyságát, a vállalat eredményességét.

A stresszt a megfelelő helyen és módon kezelni kell. Persze tagadhatatlan, hogy stresszorok a magánéletben is előfordulnak, de a legtöbb stresszor mégis a munkahelyen éri az embereket, így a munkaadó felelőssége e témakörben is vitathatatlan. Mégis mit tud tenni konkrétan a felelősségteljes munkaadó?

A szellemi munka növekedésével, a munkahelyi kockázat már nem csak, és nem elsősorban a fizikai veszélyeket jelenti. A tűz- és balesetvédelmi oktatás mellett, egyre nagyobb figyelmet kell szentelni a munkahelyi pszihoszociális kockázatoknak, már csak azért is, mert a hatályos törvényi szabályozás alapján a munkaadók kötelessége a pszihoszociális kockázat felmérése és annak csökkentése.

Fotó: freedigitalphotos.net

lelkielet.hu/hrportal.hu