Gyermek énállapotunkban „átváltozunk” azzá a gyermekké, akik egykor voltunk (5-7 éves kor). Többnyire megtalálható benne az érzelmek széles skálája és ezt tartják a kreativitás központjának. Problémaforrást jelenthet, mert elutasítja a felnőtté válást. Szülő énállapotban döntünk a jóról és a rosszról, ekkor alkotunk véleményt és ítélünk. Egyaránt lehet gondoskodó és kritikus. Hajlamos kizárni a másik két énállapotot, ám ez rendkívül hátrányos következményekkel járhat. A felnőtt énállapot nem használja az érzelmeket döntéshozatalkor, azokat kizárja, s csak a tényekre, adatokra hagyatkozik.

Mindenkiben más és más énállapot az erősebb, és ez személyiségünkre is nagy kihatással van. Ha közel egyforma szinten van, könnyebben megbirkózunk a ránk váró akadályokkal.