Ahelyett, hogy elkezdenél bántó, sértő szavakat használni, képzeld bele magad a másik helyzetébe. Maradj nyugton, és hagyd, hogy azok legyenek, akik, a saját véleményükkel, érzéseikkel, gondolataikkal. Nem muszáj másoknak rosszul érezniük magukat ahhoz, hogy te jól legyél. Nem is mindenki látja úgy a dolgokat, ahogyan Te.

Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel egyet kell értened, de próbáld meg ne keresni a vitatkozás lehetőségét, akkor sem, ha meg kell védened az álláspontodat. Ha nem sértő, azzal könnyen megnyugtathatod az „ellenfeled”, hiszen nem marad támadni való célpontja.

Légy tisztában önmagaddal, és csendesítsd le a háborgó indulatokat!

„Nem akarok veszekedni veled, életem, csak eltérő a nyelvszemléletem. De mire ezt kimondom, a vita kulturált hangneme addigra persze megszűnt, - és már rég veszekszünk, - mert te úgy érzed, hogy neked esek, - pedig csak a vitastílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb, - én meg azt veszem zokon, - hogy mért azon lovagolsz, hogy hogy mondom, és nem amiket mondok, azokon, - szóval a ló velünk eléggé elszaladt, - a cérna elszakadt, - és áll a bál, - és már egyikünk sem érvel, csak sértetten hallgat, vagy ordibál, - míg végül elvágjuk a csomót, ezt a gordiuszit, - és adunk egymásnak egy puszit.” (Varró Dániel)

(Forrás: lelkielet.hu / Fotó:puzzles.blainesville.com )