Érdemes megjegyezni, hogy a rákbetegek sokszor egészségesnek tűnnek, de aztán kiderül, hogy az illető teljes elnyomásban élt, nem élte meg az életet, visszafogottan, kiszámíthatóan élt. Nem kész a változásra, a megújulásra. A rákos személyiség sokszor depressziós. Viszont mintaállampolgár, követendő példa: rendes, csendes, türelmes, kiegyensúlyozott, segítőkész, jó, és pontos. Csodálkozunk, hogy ennyire elterjedt ez a betegség?

A rák gyors, és könyörtelen, viszont hatalmas változásokat hozhat azok életében, akik túlélik.

Sajnos sok ember fél a bensőjében rejlő energiáktól, így inkább tömegember lesz, s nem hagyja, hogy egyénisége kibontakozzon. Azonban az elnyomott fejlődési folyamatok a tudatalattiba kerülnek, s onnan egyenes út vezet a test síkjára.

Akinél már diagnosztizálták a rákot, annak első lépésként tágítania kell a komfortzónáját. Tanulnia kell az önállóságot, a felelősségvállalást. A folytonos alkalmazkodás helyett meg kell tanulnia nemet mondania. Ki kell tágítania a kereteit, s a munkahelyen, s szűk társadalmi rétegen kívül, nyitnia kell a világ felé. A fejlődés, a változás gyógyulást hozhat. Ha ez sikerül, a régebbi betegségből segítő válik.

(Forrás: Rüediger Dahlke, A lélek nyelve a betegség / Fotó:hireyourboss.wordpress.com)