A puer, a beavatatlan ifjú jellemzője a hatalommal kapcsolatos naivitása. Ez az ifjú bizalmatlan a hatalom iránt, és még gyűlölni is fogja, ha igazi férfi példaképek nélkül nőtt fel, és nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy kimutassa, mennyire megveti a hatalmat és a tekintélyt.

A puer aetarnus, az örök fiú sohasem nő föl ebből a stádiumból. Az emberiség nagy része ilyen emberekből áll. A dolognak az az iróniája, hogy az ilyen ember is kívánja a hatalmat, és törekszik rá, bár más, rejtett formában. 

A férfinak meg kell ismerkednie a hatalom pozitív oldalával. Méltányolnia kell azt, vagy pedig el fogja őt pusztítani a hatalom. Gondoljunk csak a legtöbb görög tragédiára vagy Shakespeare tragédiáira. 
Mivel nem végeztük el a belső munkánkat, mivel nem szenteltünk elég figyelmet a történelmünknek, és nem avattuk be a fiatal férfiakat, a nyugati társadalomban a hatalom jórészt ellenőrizetlenné és általában visszatetszővé vált.

Ma sok nő meg van győződve arról, hogy a patriarchátus („az apák uralma”) ugyanaz, mint a férfiasság, és hogy a férfiasság mindig uralmat, háborút, mohóságot és kontrollt jelent. Meg kell győznünk őket és magunkat arról, hogy a férfiasság jelent ugyan hatalmat és erőt, de jóra való hatalmat, másokért, az életért való hatalmat, teremtő hatalmat. Nem lehet önmagában rossz a hatalom.

Fotó:pexels.com