Jump to content

Mi az akaraterő és miért fontos?

2016. 04. 05. 17:24

Legtöbbünk számára a kísértésnek – sütemény, cigaretta, végkiárusítás vagy egy egyéjszakás kaland – való ellenállás jelenti az akaraterő klasszikus próbáját.

Amikor valaki azt mondja, hogy „nekem nincs akaraterőm”, akkor általában olyasmire gondol, hogy „Csak nehezen tudok nemet mondani, amikor a szám, a gyomrom, a szívem (vagy… – tetszés szerinti testrésszel be lehet helyettesíteni) igent akar mondani.” Ezt nevezzük a „nem fogok” típusú akaraterőnek.

A nemet mondás azonban csak egy része annak, ami az akaraterő, és amire szükség van hozzá. Végső soron a „mondj nyugodtan nemet” a krónikus halogatók és a kanapékirályok kedvenc három szava is egyben. Vannak olyan helyzetek, amikor fontosabb, hogy az ember igent tudjon mondani valamire. Az akaraterő segít abban, hogy bármi, amit az ember holnapra (vagy örökre?) halaszt, felkerüljön a mai tennivalók listájára – hiába beszélne le róla a szorongásunk, a különböző figyelemelterelő hadműveletek vagy egy valóságshow-maraton a tévében. Ezt nevezzük a „fogok” típusú akaraterőnek – vagyis ez annak a képessége, hogy az ember meg tudja tenni mindazt, amit meg kell tennie, holott nem igazán fűlik a foga hozzá.

Szükség van egy harmadik fajta erőre is ahhoz, hogy nemet mondjunk akkor, amikor kell, és igent, amikor arra van szükség: szem előtt kell tartanunk, hogy mi az, amit igazán akarunk. Persze tudom, hogy Önök most arra gondolnak, hogy leginkább egy fánkot szeretnének, aztán felhajtani a harmadik Martinit, esetleg jó lenne ma nem bemenni dolgozni. Ám amikor szembekerülünk a kísértéssel vagy azon törjük a fejünket, hogyan tudnánk valamit ügyesen későbbre halasztani, akkor fel kell idéznünk, hogy mi az, amit istenigazából akarunk: beleférni a régi farmerba, megszerezni azt az előléptetést, fenntartani a házasságot. Az önkontroll érvényre juttatásához az kell, hogy megtaláljuk a motivációt, amikor fontos. Ezt nevezzük az„akarom” erejének.

Ahogy haladt előre a történelem (előtti kor), egyre nagyobb szükség volt az önkontrollra az egyre összetettebbé váló társas világban. Be kellett illeszkedni, együtt kellett működni és fenn kellett tudni tartani a hosszú távú kapcsolatokat, ami rákényszerítette a nemrégen kialakult emberi agyakat, hogy kialakítsák az önkontroll stratégiáit. Azért lettünk olyanok, amilyenek, mert így reagáltunk ezekre a kihívásokra. Agyunk megfelelt a követelményeknek, és lám, lett is akaraterőnk: uralni tudjuk a késztetéseinket, így teljesen emberré váltunk.

(Forrás: Forrás: Kelly McGonigal:Akaraterő-ösztön, Fotó:pixabay.com)