Amint tudatosságot irányítasz az érzéshez, körülötte hirtelen megjelenik valamekkora űr és vele együtt a belső csend.
Eleinte csak kicsi, ám ahogy a belső tér érzete erősödik, az unatkozás érzésének intenzitása és a jelentősége csökken. Tehát még az unalom is megtaníthat arra, hogy valójában ki vagy, s ki nem.
Rájössz, hogy valójában te nem „unatkozó ember" vagy. Az unalom csupán egy benned zajló kondicionált energiaáramlás. Ugyanígy haragos, szomorú vagy félő ember sem vagy.
Az unalom, a harag, a szomorúság vagy a félelem nem a „tied", azok nem személyhez kötött dolgok. Azok az emberi elme állapotai. Fölbukkanó és elmúló dolgok. Semmi olyan nem lehetsz, ami fölbukkan és elmúlik."