Teljesen normális, ha nemcsak figyelünk, de reagálunk is a világ történéseire, még inkább a szűkebb környezetünk változásaira, hiszen így kerülhetünk el veszélyes helyzeteket, de így ismerhetünk fel lehetőségeket is. Szánsz-e magadra annyi időt, hogy magaddal foglalkozol? Nem arra gondolunk, hogy milyen ruhát veszel fel, és nem is arra, hogy egészségtudatosan élsz-e — habár kétségtelenül fontos tényező ez is a minőségi élet fenntartásában —, hanem arra, hogy a saját kis világodat ápolod-e, élteted-e?

Figyeld meg magadat! Ne a tükörben látható magadra gondolj, hanem nézz magadba. Vedd észre azt, hogy mennyire nagyszerű ember vagy. Gyakorolj önkritikát is. Alapjában véve mindenki nagyszerű, hiszen mind rendelkezünk valami szerethető tulajdonsággal, de életünk során számos probléma érhetett már, amely kisebb gátakat emeltek bennünk, és ha minden jól megy, akkor a gátak ugyan megvannak, de átugorhatók. Akik azonban szörnyűségesebb dolgokat éltek meg akár fiatalon, gyermekként, talán a gátakból már fal emelkedett. Ezt a falat mi magunk sem tudjuk megmászni, de más sem. Az már hihetetlen felismerés, ha szavakba tudjuk foglalni, hogy mi okozza bennünk ezt a falépítést. Ha a problémát tudjuk, akkor a megoldására is van esély.

Ugyanúgy vess számot saját életeddel és vedd észre, hogy mi a jó az életedben, és mi az, ami nehezíti. Mindig van választási lehetőségünk, és mindig van megoldás is. Az életünkben zajló események közül felismerheted azt, amelyet más emberek nehezítenek meg. Az ember ugyanis gyarló. Intrika, irigység, hazugság vehet úgy körül minket, hogy egy ideig szinte figyelmen kívül hagyjuk. Csakhogy az ilyen emberek cselekedetei mind azzal járnak, hogy ránk is hatással vannak. Míg ők érvényesülnek, fürdőznek abban a játékban, amit generálnak, addig a mi igazunkat letiporják, vele együtt a lehetőségeinket és a hitünket is. Felismered, hogy kik azok az emberek körülötted, akik így játszadoznak veled? Iktasd ki az életedből őket. Semmi hasznuk és keresnivalójuk a te világodban.

Ahhoz, hogy utunkon tudjunk maradni, és fejlődőképessé váljunk, szükségünk van a tudatos figyelemre. Nincs múlt és nincs jövő, csak a mostra kell figyelnünk. Mindez akkor működik jól, ha nem csap át a tudatos figyelem egy másik szakaszába, vagyis abba, amely már túlzásba vittük a magunkra irányított figyelmet. Ne legyünk saját magunk hajcsárja, aki önostorozással igyekszik a maximalizmusra. Ebbe a csapdába sem szabad esnünk, mert ez a túlzott kritika, amellyel saját magunkat illetjük, ugyanúgy visszafog cselekedeteinkben. Ha a saját magunkra összpontosuló figyelmet pedig hanyagul, lazán kezeljük, akkor az energiát másra fordítjuk, nem magunkra, és ugyancsak nem jó irányba fog vinni.

A tudatos figyelem azt jelenti, hogy engedjük az energiákat áramolni, és azzal együtt sodródunk. Nincs abban nehézség, légiesen történik minden. Ha észrevesszük, hogy a figyelem tudatossága megszűnt, akkor újból magunkra kell irányítani a figyelmet és a rend visszaáll, az energiát újból megülhetjük.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!