Alig várjuk, hogy megszülessen csemeténk, és onnantól kezdetét veszi, hogy egy életen át gondoskodjunk gyermekeinkről. A csecsemők úgy jönnek világra, hogy teljes mértékig édesanyjukra, szüleikre vannak utalva. Ennek pedig szíves örömest tesznek eleget az anyák, sőt alig várják, hogy végre kezükbe foghassák babájukat. És mégis vannak, akik szerető környezetben felnőve sem tudnak az érzelmekkel mit kezdeni. Mintha a szeretet számukra nem is létezne vagy legalábbis egy egészen más formába.

Aki nem tud szeretni, az talán sosem kapott igazán a szeretetből. Aki mégis, de ennek ellenére viszont nem tudja ezt a pozitív érzelmet kifejezni, azt jelenti, hogy az érzés nem épült be a sajátjai közé. Így mást sem tud igazán szeretni. Ez furává teszi az embert, és saját magán is érezheti valaki, hogy ő egy kicsit más.

Ez az érzelmi gát külső megnyilvánulásban semmit sem mutat, ám viselkedésben azt jelentheti, hogy a személy saját önmagával sincs teljesen tisztában. Nem ismeri fel saját előnyeit és hátrányait, így hamis képet ápol önmagáról, amely egész életében félreviheti.

Aki pedig nem a saját útját járja, az folyton azt érezheti, hogy nincs jó helyen ezen a világon. Máshogy viszonyul az élethez és az embertársaihoz is. Talán még az elszigetelődés is jellemző azokra, akik a szeretettel nem tudnak jól bánni, nem tudták magukévá tenni. Az érzelmileg elhanyagoltság kialakulhat akkor is, ha a szülők gondoskodtak gyermekükről, méghozzá olyannyira, hogy később kialakult egyfajta függőség, amelyből felnőttként, semmiképp sem akar részesülni, így elvonultan másoktól, magányosan éli az életét. Szerették a szülei, mégis torz képet kapott önmagáról és a világról és magáról a szeretetről is.

Mert szeretni annyi módon lehet, és akár el is lehet rontani. Egy szülő szándéka sem az, hogy érzelmileg megnyomorítsa gyermekét, de ha rosszul kezeljük az érzelmeket, bizony az kihatással lehet utódaink személyiségére, viselkedésére. Az érzelmi elhanyagolást megélők csak azt tapasztalják, hogy valami nem stimmel velük. érzik, hogy nincs valami rendben saját magukkal, de mások is pontosan ezt láthatják, így látszólag minden rendben van úgy, hogy semmi sincs rendben. Vagyis folyton keresik magukban és a környezetükben is a hibát, arra a megoldást.

Abban a világban élünk, amikor egyáltalán nem ciki egy szakembert felkeresni, hogy belső gátjainkat oldjuk. Akiben a fentiekből csak egy momentum is igaz, és saját démonjaival harcol nap, mint nap, lehet megoldást jelentene egy szakemberrel történő beszélgetés.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!