Ha hiszünk abban, hogy az sorsunk eleve elrendeltetett, akkor próbálhatunk szembe menni történésekkel, a sorsunkkal, ugyanis megvan a kijelölt utunk, és minden afelé terel. Talán már te magad is észre vettél a saját eddigi életedben valamilyen dinamikát és törvényszerűséget, amely irányítja az életed. A fő irányító természetesen te magad vagy, de a hazugságokkal, önáltatásokkal, a struccpolitikával csak meghosszabbítjuk, kanyargósabbá azt az utunkat, amely eleve ki vaj jelölve számunkra.

A változás, ha nem is mindig jó, mégis szükségszerű. Egy személyes tragédiát úgy megélni, hogy annak főszereplői mi magunk vagyunk, nem leányálom és nem vágyott. Ez azonban egyáltalán a csak és kizárólag ellenünk való működése a sorsnak, hanem mindenki megélhet kisebb vagy nagyobb csalódást, és elveszíthetünk számunkra kedves és szeretett személyeket. Elveszíthetjük állásunkat, megcsalhat a párunk, szakíthatunk, véget érhet egy barátság, de még ezekben, a számunkra tragédiaként, veszteségként megélt helyzeteknek is tanító jellegük van.

Van, amire fel tudunk készülni, és van, ami váratlanul érint. Ez utóbbi, ha fájdalmas vagy kellemetlen számunkra, még félelmetesebb, mint ha némi rálátásunk van arra, hogy mi fog történni. Az ismeretlentől félünk, de ha ellenállunk annak, akkor lényegében saját magunkat gátoljuk.

Át kell gondolni cselekedeteinket, főleg, ha egy döntés, egy választás nagyon megváltoztathatná az életünket. Maradjunk a biztonságosban annak ellenére, hogy már jó ideje nem érezzük jó benne magunkat? Vagy merjük bevállalni az idegen, új utat, amelynek végén nem látjuk, hogy mi áll?

A biztonság nem feltétlenül azt jelenti, hogy jó is az, amiben vagyunk. Ezt csak mi érezhetjük igazán. Főleg, amikor ránk tör az az érzés, hogy másra, jobbra vagyunk hivatottak. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy a látszólagos biztonság valójában egy iszapmedence, ami egyre csak elnyel, ha nem lépünk ki belőle időben. Ebben az iszapban ácsorogni azt jelenti, hogy nem sokat kell gondolkodnunk, rutinszerűen elvégzünk mindent, unalmas és semmi szórakoztató, izgalmas nincs benne. Éppen ez jelentheti azt a pontot, amikor eldöntjük, hogy változás szükséges. Van, hogy ez a biztonság nem nyugalmat ad nekünk, hanem úgy érezzük, megfojt, maga alá temet.

Nos, eddig a pontig nem szabadna elérnünk, hanem még azelőtt változtatunk, és szembe megyünk komfortérzetünkkel, hogy elnyelne a saját iszapunk. A változás jó, még akkor is, ha nem csak kellemes dolgokat tapasztalunk meg közben. A tanulás is olykor kínszenvedés, de a beszámoló utáni jó érdemjegy a gyümölcse. Az életünkben kapott leckék és lehetőségek sem mindig egyszerűek és könnyűek, de a fejlődésünkhöz szükségesek.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!