Ez pedig napi és kötelező kötelességünk lenne, mert vissza nem hozható pillanatok ezek. A gyerekek gyorsan felnőnek, de éppen ezért kell kiélvezni minden velük töltött időt. Beszélgetni, játszani kell velük, amíg van igényük a társaságunkra, mert eljön az a kor, amikor saját baráti körükkel szeretnének lenni, és ebből a körből a szülők rendszerint kimaradnak.

Egy kicsit minden kamasz gyermeket elveszítenek a szülei. Jó esetben ez az eltávolodás kismértékű és csak egy rövidke időszakot jelent. Ennek az a feltétele, hogy feltétel nélküli szeretetben nőnek fel a gyerekek, és érzik a szülők támogatását.

A gyerekek gondozásába sok minden beletartozik, de szülőként az is az elsődleges feladataink közé tartozik, hogy szeressük őket, mert ezáltal tapasztalják meg a szeretet erejét, és a későbbiekben is tudni fogják, hogy mit jelent szeretetet adni és kapni.

Mit sem ér a vagyon, ha nincsen mögötte szeretet? A legnagyobb szegénységben is meglehet a mélységes szeretet, amely átsegíthet családokat saját krízisükön. Nem mindenki olyan szerencsés azonban, hogy a szeretet erejét, támogatását, hihetetlenül jó és biztonságos érzését megtapasztalja. Aki úgy nő fel, hogy szeretetet nem sokat kapott, talán a szeretet adására sem képes. Mindenfelé lehetnek szeretethiányos emberek.

A mai, külsőségek és tárgyias világunkban még nehezebb azoknak az embereknek, akik mögött nincs meg a szeretet ereje. Legyen az család, barátok, társ, gyermek, akiről a szeretet kapjuk, és akinek adhatjuk, de szükségünk van a szeretetre. Olyan ez, mint egy lelki töltőállomás. Jó kapni és jó adni is.

Hátránnyal indulnak azok, akik szeretethiánnyal küzdenek. Ők azok, akik nem szeretnek másokat meghallgatni beszélgetéseik során. Folyton magukról beszélnek, a másik fél szavát mintha meg sem hallanák, vagy ha mégis meghallgatják, akkor azonnal a saját életükre vetítik le az elhangzottakat és beleszövik a mondandóban saját életüket. A szeretethiányos emberek ezt nem érzékelik, és szinte energiavámpírként szívják le az energiát másokból. Valameddig ezt lehet bírni, de hosszútávon kimerítő. Érdemes kicsit távolodni ezektől a személyektől, és rávezetni arra, hogy nem csak ők léteznek az univerzumban.

A szeretethiányos emberek társaságában érezhetjük úgy magunkat, hogy mi nem is létezünk. Meghallgatjuk őket, segítünk nekik, de mivel sosem tapasztalták meg milyen szeretni és szeretve lenni, ezért az érzelmek átadásában nem remekelnek.

A szeretethiány miatt nem megfelelően kommunikáló és reagáló személyekre jellemző, hogy megsértődnek, másokat hibáztatnak és még a bűntudat keltésében is jeleskednek.

Nem direkt csinálják ezt, csak egyszerűen próbálnak fennmaradni. Barátságaik nem a legmélyebbek. Lehet körülöttük mindig valaki, de csak érdekek tartják őket össze. A szeretethiányos emberek hamar túllépnek „barátokon”, ha nem felelnek meg az ők elveiknek.

Mivel minden önmagukról szól, még akkor is, ha társaságban vannak, úgy a körülöttük lévőktől szeretnének elismerést kapni. Vagy épp méltatják magukat, és várják mások beleegyezését, megerősítését ebben, vagy kritizálják magukat, és a külvilágtól azt várják, hogy meggyőzzék őket ennek ellenkezőjéről.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!