Az emberek közötti beszélgetések nagyon fontosak, mert nemcsak fontos információkkal gyarapíthatjuk egymást, hanem oldható a lelki feszültség, jó kedvet hozhat, segít megismerni embertársainkat. A beszélgetés kölcsönös egymásra figyelést feltételez, de mindenki tapasztalt már maga körül olyan személyt, aki folyton, szinte megállás nélkül beszél. Egy ideig talán le tudja kötni a figyelmünket, de a túl sok beszéd, esetleg a tartalmilag érdektelen beszédre nem úgy koncentrálunk. Ez azonban legtöbbször kívülről is észrevehető, és megsérthetjük azt, aki hozzánk szól.

Gondoljunk csak bele abba, hogy milyen rosszul esik nekünk is, ha valakihez beszélünk, de nem hallgat meg minket, másra figyel. Olykor tényleg nagy önuralmat követel meg tőlünk, hogy egyes mondandókat meghallgassunk, de alapvető emberi figyelmességnek kellene az lenni, hogy udvariasságból is meghallgatjuk mások hozzánk intézett szavát. Azzal, hogy odafigyelünk arra, aki velünk beszélget, szimpatikussá tesz bennünket számára.

Van, hogy nehéz a beszélgetőtársunk szavaira koncentrálni, ám ha nem akarjuk megbántani, és aktívan szeretnék a szavaira figyelni, akkor nemcsak hagyni kell, hogy beszélhessen, hanem a megfelelő arányt is meg kell találni. Ha csak a beszélgetőtársunk mondja a magáét, az egyhangú és egyoldalú kommunikáció. A másik véglet az, ha mi rólunk szól javarészt a beszélgetés. Úgy igazítsuk a beszélgetést, hogy a lehető legkevesebb külső inger zavarja azt. Gondolunk itt a TV-re, rádióra, hiszen ezek mind úgy elterelhetik a figyelmet, hogy elveszítjük a fonalat a beszélgetésben.

A kölcsönös beszélgetésekhez mindenképp befogadó készség szükséges. Hallgassuk nyitott szívvel beszélgetőtársunk szavait. Ha van is gondolatunk, amit válaszolni, mondani szeretnénk neki, legyünk türelemmel. Várjuk ki, hogy befejezze legalább mondatát, de még inkább, a gondolatmenetét.

A jó beszélgetés során nemcsak a tartalomra kell figyelni, de az építő jellegű kérdésekkel segíthetjük a hozzánk fordulót, valamint azt is mutatja, hogy tényleg odafigyelünk.

A testbeszédünkkel is eláruljuk, hogy odafigyelünk-e más beszédére, vagy sem. Ha nem a szemébe nézünk, míg hozzánk beszél, hanem minden másra, akkor arról árulkodik, hogy nemcsak a szemébe nem nézünk, de a hangját sem halljuk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!