Jump to content

Túlélni a karácsonyt

2019. 12. 26. 19:00

A halál az élet velejárója. Az nem mindegy, hogy mikor és milyen módon következik be. Az itt maradottak számára nem marad más csak az emlékek, de egy ideig még inkább csak az elviselhetetlen fájdalom és űr.

Az élet megy tovább, ahogy mondani szokták. Ez igaz is, de egy nagyon szeretett családtagunk, barátunk elvesztése után minden más lesz. Emlékszem, amikor anyukám nagyon hirtelen és még váratlanabbul távozott tőlünk, az egész életem új fordulatot vett. Olyan ember nem volt többé velem és mellettem, akivel szavak nélkül értettük egymást. Emlékszem, a leggyűlöltebb, amit akkoriban hallottam: majd az idő mindent meggyógyít. Úgy éreztem, ha ezt még egyszer valakitől hallom, annak az arcába mászok. A szavak egymásutánisága nemcsak üresen, de nagyon idegesítően csengett, és mindezt olyan ember mondta ki nekem, aki egyáltalán nem volt hasonló helyzetben és ekkora fájdalomban. Tudom, nem akartak rosszat, épp csak valamit akartak mondani együttérzésük kifejezéseként, de hamisan, bántóan csengetek ezek. Valójában mégis igazuk volt, de a sebek annyira frissek voltak, hogy nem tudtam a jövőbe nézni és annak megfelelően gondolkodni. A jelent is alig éltem túl, és azt sem tudtam, hogy az elkövetkező időszakot hogyan fogom túlélni. Természetesen itt vagyok, hiszen ez a kis irány sem született volna meg.

Karácsony van, a szeretet ünnepe, amikor a családok és baráti társaságok összejönnek, és nem csak az ajándékozáson van a hangsúly. A közösen töltött időnek sokkal nagyobb fontossága van. Az élet forgatókönyve azonban nem feltétlenül igazodik a karácsonyhoz, és a halál ilyenkor is bekukucskálhat családokba. Vannak, akik gyásszal megtelt szívükbe alig vagy egyáltalán nem tudják beengedni a karácsony idilljét, mert annyira friss egy szerettük elvesztésének fájdalma. Akár egy-két hónap is eltelhet úgy, hogy az elhunyt családtaggal álmodunk. A felfoghatatlan, hogy egyik nap még létezett, most meg más nincs egy kedves barát, rokon, szinte felemésztheti fizikai és szellemi energiánkat. A gyász időszaka érintheti a karácsony ünnepét. A legnagyobb hazugság persze az, ha a mérhetetlen fájdalmunk ellenére is igyekszünk jó képet vágni csak azért, mert ez a karácsony. Az érzelmeinket meg kell élni ahhoz, hogy el tudjuk fogadni a jelent, a megfordíthatatlant.

Az elhunytakra való emlékezet idején - főleg, ha nagyon-nagyon friss – módosítani lehet a szokásokat, amely a karácsonyhoz fűződik. A visszaemlékezések szükségesek, hiszen így tartjuk életben elhunytunk emlékét, de nem minden áron kell azt tenni. Ha már tudunk az elhunytról beszélni, történeteket felidézni, akkor az elengedés útján járunk.

Az is jusson eszünkbe, hogy csak egyszer van az első karácsony az elhunyt nélkül. Minden évben kicsit tényleg könnyebbé válik az ünnepekre és bármire koncentrálni. Nem jelenti azt, hogy nem fog hiányozni, de már beletörődünk abba, hogy fizikailag nincs velünk.

A gyász feldolgozásához kinek több, kinek kevesebb idő szükséges. Az első karácsony túlélése sokkal nehezebb egy hiányzó családtag nélkül, főleg, ha az elhalálozás ideje is az ünnepek közelében történt. Elterelhetjük a figyelmet egy kreatív hobbival, de igazából időt kell adni saját magunknak és túl kell élni a gyász időszakát.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: pixabay.com)