A mindig búskomor, szomorú ember diagnózisa a depresszió. Azonban vannak, akikben a szomorúság hihetetlen mértékben tombol, mindezt kívülre nem mutatja, vagyis teljes mellszélességgel mást mutat, mint ami valójában benne zajlik. A rejtett depresszió pontosan ilyen.

A depressziót nem könnyű leküzdeni, de még nehezebb a felismerés azok esetében, akik tudják magukról, hogy gond van, de nem mutatják azt ki, így a környezetükben élők sem sejtik, hogy milyen belső harcokat vív meg az, aki a rejtett depresszió állapotát éli meg.

Sőt, sok ezzel küzdő ember sem tudja, hogy mi okozza azt a kellemetlen érzést, ami eluralkodik felette. A rejtett depressziós emberek ugyanis nem vonulnak el az embertársaiktól. Egészen jól érezhetik magukat más emberek közelében, a hangulatuk sem nevezhető rossznak, nem is búslakodnak. Napközben tehát minden jónak, normálisnak tűnik, de az este, az a magányos és sötét este meghozhatja azt, hogy elveszettnek, magányosnak érzi magát. Ez a fajta depresszió semmivel sem kíméletesebb, mint amit a külvilág is észrevesz.

Sokan élhetnek ezzel az állapottal úgy, hogy nem is tudnak róla. Az állandó megfelelni akarás, a tökéletességre törekvés kialakíthatja bennünk a rejtett depressziót. A teljesítménykényszer, az elvárások olyan nyomással nehezednek ránk, amelyektől nehéz megszabadulni. A legjobbat szeretnénk teljesíteni, de ha a stressz nem az előnyünkre válik, hanem gátol, akkor hibázhatunk. Nem attól tartunk, hogy az esetleges hibát nem tudjuk kijavítani, hanem saját magunkat is elítélnénk a vétségeink miatt. Nem beszélve mások rosszalló tekintetéről, megrovó hangjáról. Hogy kompenzáljuk a bennünk dúló érzelmeket, megpróbálunk kifelé mosolyogni és úgy tenni, mintha minden rendben lenne.

A rejtett depresszióban szenvedők nem viselik el, ha nem irányíthatják maguk a dolgaikat, mert így csak a saját dolgaikkal kell szembesülni, másnak nem árthatnak, ha épp hibáznak. Pontosan emiatt kerülik az olyan tevékenységeket, hogy másokkal együtt kelljen dolgozni. Ha ezt mégsem lehet elkerülni, akkor pedig görcsösen igyekeznek felkészülni minden egyes munkafolyamatra, hogy nehogy lebőgjenek mások előtt. Olyan stresszforrás az ilyenfajta élet, hogy felőröli az embert. Csakhogy kívülről ez nem is látszik. A rombolás azonban hasonló, mint annál a depressziósnál, akin látszik is, hogy valami nem stimmel.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!