Ha a múltat már nem tudjuk módosítani, ahogyan a jövőre sem lehet teljes rálátásunk, akkor foglalkozzunk a jelennel. Olyan közhelyes ez, de ha nem akarjuk folyton a sebeinket nyalogatni vagy hiú ábrándokat hajkurászni, akkor mégiscsak ez a járható út. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy ezt az utat hogyan tesszük meg.

Könnyű úgy véleményt alkotni valamiről, hogy azon már túl vagyunk. Azonban akkor és abban a pillanatban produkált viselkedésünk és cselekedetünk befolyásolhatja a jövőnket. És igen, gyakran hibázunk, megbántunk, rosszat mondunk és rosszkor. A legemberibb, hiszen nem lehetünk mindig topon és bizony gyarló emberként magunkat igyekszünk előtérbe helyezni bizonyos helyzetekben. Ugyanakkor van, hogy pontosan saját magunkat szorítjuk ki a ringből, mert annyira meg akarunk felelni másoknak. Az élet tehát egy nagy leckecsomag, amelyet más fokozaton és más gyorsasággal sajátítunk el, de van, amin azért érdemes változtatni, mert beívódott az életünkbe, így csináljuk már jó ideje, ám az nem azt jelenti, hogy jó is. Amennyiben a boldogság a cél – márpedig erre törekszünk tudat alatt és afelett is -, akkor bizonyos szokásainktól meg kell szabadulnunk:

Te legyél az első!

Nem versenyről van szó és nem is önzésről, de ha saját magunkat nem helyezzük előtérbe, akkor mit várunk másoktól, hogy ők figyeljenek ránk? Nem, ezért kell megkeresni azt, amivel szeretünk foglalkozni a munka világában ugyanúgy, mint hobbiként. Ne adjuk alább és küzdjünk az álmainkért, mert máskülönben robottá válunk. Saját magunkat robotizáljuk.

Nézz szét magad körül!

Munkatársainkat nem mi válogatjuk – ha csak nem mi vagyunk a főnökök -, de a barátokat igen. Ne vesztegessünk sok időt olyanra, aki ránk nem kíváncsi, azaz a kapcsolat egyoldalú. Idő kell ahhoz is, hogy ezt észre vegyük.  Kicsit olyan ez, mint a szerelmesek orra tövén ülő rózsaszín szemüveg. Lehetséges, hogy szükség van egy-két pofonra ahhoz, hogy megtapasztaljuk az egyoldalúságot, de ebből tanuljunk és kapcsoljuk le magunkról az ilyen vontatmányokat.

Ne kapaszkodj a múltba!

A múlt mindenkié, mindenkinek van és óhatatlanul felidézünk abból kellemes és kellemetlen emlékeket is. Az életünk részét képezi, sőt az alapjait is, de ha nem jó az alappillér, amit a múlt adott, akkor építsünk újat. Ha pedig erős, akkor bátran építsünk rá stabil életet. Sérelmei mindenkinek vannak, de azt seperjük le magunkról, vagy mosakodjunk ki belőle.

Ne ostorozd önmagad!

Mindenki hibázik. Ráadásul sokszor tesszük, de azt leckeként használjuk fel. Amin tudunk szépítsünk, javítsunk, de túl sokáig ne hibáztassuk magunkat, hagyjunk fel az önostorozással.

Találd ki!

Fedezzük fel magunkban a lehetőséget és kutassunk vágyak iránt, ha még nincsenek. Mi okozna örömet és boldogságot? Ha megvan a cél, talán könnyebb lesz ahhoz utat vágni és megközelíteni.

Legyél nyitott és befogadó!

Ha mindig ugyanazt tesszük és ugyanúgy, az monotómiát kelt és egyben biztonságot is nyújt. Ez a biztonság azonban gyilkos üzemmódba képes kapcsolni. Ilyenkor érezzük azt, hogy ez az állandóság nyomasztó. Merjünk változtatni és lépjünk ki a burokból!

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!