Bánt a magányod, és úgy érzed, hogy most már ideje véget venni ennek az állapotnak, mert társra vágysz? Az ember természetes igénye a szeretet, a szerelem megtapasztalása egy társ mellett. Hiába van meg ez az érzés, valójában a mai technika és társadalom is segíti azt, hogy eltávolodjunk embertársainktól. Habár az interneten történő ismerkedés egy könnyű és gyors módja lehet a társkeresésnek, de a valóságban ez is sok kereséssel, kudarccal együtt járó művelet.

Szorít az idő

Hajlamosak vagyunk hanyagul kezelni az időt és a korunkat. Fiatalon még se sok tapasztalat, se nagy gyakorlat nincs mögöttünk. Éljük a fiatal felnőttek életét, amelyet a tanulás és a munka világa is színesít. Már ekkor igyekszünk keresni a párunkat, de az első szerelem nem biztos, hogy az utolsó is. Sőt több kapcsolatot is magunk mögött tudhatunk és ez sem feltétele annak, hogy megtaláljuk az igazit. Ugyanakkor fiatalon megtapasztalhatjuk a nagy szerelem érzését, amely arra sarkallhat, hogy véglegesítsük a kapcsolatot házasság formájában. Csak később a pofonokat kapva döbbenünk rá, hogy eddig tartó szerelem volt az. Van, aki eddig el sem jut és bukdácsol egyik kapcsolatból a másikba.

Ahogy látjuk magunk körül a családban, családos embereket, úgy kezd el bennünk is mocorogni az az érzés, hogy ideje lenne számunkra is párt találni, lecövekelni valaki mellett.

Instant érzelmek

Az idő csak az egyik tényező. Egyfajta érettségre is szükség van ahhoz, hogy bele tudjuk adni magunkat egy kapcsolatba. Abban a világban, amelyet most élünk és olyan készre szerelt minden, még a szerelemről is azt gondoljuk, hogy egyszerhasználatos. Ha elromlott, hát van másik. Éppen ez az oka annak, hogy kevésbé tudunk lecövekelni valaki mellett. Manapság már inkább úgy tekintünk egy szerelemre, hogy az múló érzés és ha ez így van, akkor dobbantunk. Sokan így tekintenek a kapcsolatokra annak ellenére, hogy valójában nagyon vágynak a szerelem átható érzésére. Vágynak az igazi társra, a nyugodt életre valakivel.

Az is baj lehet, hogy várjuk a nagy érzelmeket, az igazi kapcsolattá fejlődést egy-egy randiból, de valójában nem hagyunk rá se magunknak, se a társunknak arra elég időt. Akkor adjuk fel, amikor még igazából ki sem derült, hogy működhetne-e bármi is. Márpedig minél több heg van a szívünkön, annál több idő szükséges ahhoz, hogy megnyíljunk másoknak és azzal is számolni kell, hogy azok, akikkel találkozunk, hasonló sérülések túlélői. Márpedig, ha nem nyitjuk ki a szívünket, akkor nem is fog megtalálni senki.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!