Ez az egyensúly nem egyértelmű és magától értetődő. Van, hogy erőfeszítéseket kell tenni a balanszért. A tapasztalat és a gyakorlat sok leckét tár elénk, amelyek remélhetőleg felvérteznek olyan tudással és ismerettel, amelyet később képesek leszünk érvényesíteni.

Milyen tényezők vezetnek ahhoz, hogy kiegyensúlyozottá és magabiztossá váljunk saját életünkben?

Én és énidő: ki foglalkozna veled, ha nem saját magad? Attól még nem vagy önimádó. Azt viszont fel kell ismerni, hogy az elemek lemerülnek és ha nem adjuk meg magunknak azt, amire vágyunk, akkor betegség, depresszió, életuntság, motiválatlanság jelentkezhet. Ezek külön-külön is nyomasztóak tudnak lenni, de sajnos egyik maga után vonhatja a másikat. Vagyis nem vagy egocentrikus, ha arra is odafigyelsz, hogy megvalósítsd kisebb vagy nagyobb vágyaidat.

Élvezet: az énidőbe beletartozhat az, hogy olyanra fordítunk időt és figyelmet, amit élvezünk. És ezzel semmi, de semmi gond sincs. Sőt! Receptre kellene kiírni mindenkinek azt, hogy időnként találjunk olyan programot, amivel visszanyerjük azt a képességünket, hogy tudjuk élvezni az életet.

Biztonság: természetes és ösztönös vágyunk, hogy biztonságban érezzük magunkat. Ez igaz a szerelemre, az anyagiakra is. Az embert leginkább ez hajtja, ezért törekszünk ezt elérni.

Szokások: a népi-, társadalmi- és családi szokások fenntartása is egyfajta biztonságérzetet és köteléket jelentenek. Ne szégyelljük azok fenntartását és tovább adását. Mindez a gyökereink és a hovatartozásunk megerősítését segítik.

Kíváncsiság és nyitottság: ahhoz, hogy fejlődni képes személyek maradjunk, nyitottnak kell lenni a világra. Ha nyitott szemmel járunk, úgy megláthatunk magunk körül lehetőségeket, amelyek újabb kapukat tárhatnak ki.

Vezetés: elhisszük azt, hogy az erő megvan bennünk ahhoz, hogy az életünket irányítani tudjuk. Mindig van lehetőség arra, hogy döntsünk és azért felelősséget kell vállalnunk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!