Természetes és egyértelmű, hogy saját életünkben mi vagyunk a főszereplők, csakhogy jó esetben több főszereplős mindez, és mellettünk helyet kap a család. Vannak azonban olyanok, akik bár ugyanúgy azt gondolják, hogy a saját életük főszereplői, de teljes meggyőződésük, hogy másokéban is. Mindezt erőszakosan érik el és a figyelmet kiharcolják maguknak. Milyen ember az ilyen? Nos, nevezhető önközpontú vagy egocentrikus személynek, de már el is nevezték ezt a jelenséget, méghozzá főszereplő-szindrómának.

Csak egy főszereplő van

Az egy dolog, hogy a saját életünk főszereplőjeként éljük az életet, de másokra nem tekinthetünk úgy, mint valami mellékszereplők, akik számára ugyanúgy mi jelentjük a főszereplőt. Márpedig aki ebben „szenved” az elvárja másoktól, hogy a körülötte lévők is saját maguk elő helyezzék őt. Felületesen maga köré vonja a „darabban játszókat”, de arra már nem fordít időt és energiát, hogy mélyen foglalkozzon is velük. Arra kellenek, hogy legyenek, akik figyelnek rá. Mintha minden róla szólna, de mások gondjával, bajával mit sem törődik.

…és egy vezető

Érezhetően az irányítás a főszereplő-szindrómás kezében van. Vagyis igyekszik ott tartani, mert ha nem így történne, félő, hogy mások számára is kiderül, hogy a világa közel annyira sem tökéletes, mint azt mutatni szeretné.

Nem a való világ

A főszereplő-szindróma velejárója, hogy mímelt és megjátszott életet él, mert ami a valóságban van és amit kifelé mutat, az nem egy és ugyanaz. Habár meggyőződése, hogy tökéletes, ahogyan az élete is az, valójában vagy megrendezett vagy nem is létező. Ám, ha valaki a közösségi oldalából akar következtetéseket levonni, akkor azt tapasztalja, hogy álom az az élet, amelyben él.

Az igazság fáj

Ha pedig valami tökéletes, akkor nem lehet rá semmi rosszat mondani. Aki mégis megkísérli nemtetszését kifejezni, azt nehezen viseli. Elég egy építő jellegű kritika, amely nem úgy ér célba, mint ahogyan azt szánják és máris megsértődik.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!