A problémára tekinthetünk megoldandó feladatként, de megélhetjük úgy is mint olyan baj, ami teher és nyűg, de valahogy túl kell azon lenni. Némelyiket valóban könnyebben átvészeljük és a megoldás is gyorsan, simán megy, máskor azonban akár nem várt események is nehezítik azt, hogy minél hamarabb túl legyünk rajta. A bajt tehát csak tovább erősíti az, ha a nehéz időszak elhúzódik. Olyan mélypontra kerülhetünk, amely hatalmas lelki- és fizikai erőt kíván tőlünk, hogy a gödörből kimásszunk. Ugyanakkor mi magunk is nehezíthetjük és súlyozhatjuk ezt az időszakot azzal, ha elhagyjuk magunkat, ha nem használjuk ki az esetleg kínálkozó lehetőségeket, segítséget.

Amibe nem halunk bele, az megerősít. Legalábbis ezt szokták mondani. Ha már megéltünk olyan nehézséget, amely jó ideig életünk része volt, nálunk tanyázott, de azon túl vagyunk, akkor visszatekintve levonhatjuk a következtetéseket, a tanulságokat. Sőt, akár arra is rájöhetünk, hogy valószínűleg azért tartott eddig ez a nehéz szakasza az életünknek, mert ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy abból megtanuljuk azt, amit meg kellett. Ráadásul mindeközben olyan erényeink is fejlődhetnek, mint a türelem, a látásmódunk, az emberekbe vetett hitünk.

A baj nem jár egyedül, és azt se gondoljuk, hogy csak minket érint. A maga módján mindenkinek van problémája. Az, hogy milyen mértékű, mennyi és mennyire hatékony a megoldásukban, na, ez a nem mindegy. Ha a problémára fókuszálunk, akkor elkeseredhetünk. Azonban mindig van valahogy és ebből kiindulva már inkább a javításra, megoldásra koncentráljunk. Azaz így nem a problémán lesz a fókusz, hanem annak megoldásán. Könnyen lehet, hogy ha beindul a megoldási ötletelés, akkor egyre jobb verziókkal találjuk magunkat szemben és jobban alakulhat, mint azt reméltük.

Van, ami nem közvetlenül, de közvetve mégis csak a segítségünkre siet a bajban. Van, amikor nem éri meg kapkodni és meggondolatlanul dönteni. Ha úgy érezzük, hogy mérlegelnünk kell, akkor keressük fel a természetet. Még jobb, ha a természetben végzett mozgásra bízzuk a gondolataink letisztítását, az elme ideiglenes kiürítését. Ez egy igazán ősi, bevált módszer, amikor a természetben keressük a megnyugvást.

Érveket, ellenérveket sorakoztatunk fel döntéshozatalaink előtt. Ha nem azonnal cselekszünk, hanem gondolkodunk, akkor szemben állhat egymással a szív és az elme harca. Van, amikor megéri a szívre hallgatni. Bármennyire is akaratoskodik az agyunk, néha nem árt elengedni amit az sugall.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!