A problémára tekinthetünk megoldandó feladatként, de megélhetjük úgy is mint olyan baj, ami teher és nyűg, de valahogy túl kell azon lenni. Némelyiket valóban könnyebben átvészeljük és a megoldás is gyorsan, simán megy, máskor azonban akár nem várt események is nehezítik azt, hogy minél hamarabb túl legyünk rajta. A bajt tehát csak tovább erősíti az, ha a nehéz időszak elhúzódik. Olyan mélypontra kerülhetünk, amely hatalmas lelki- és fizikai erőt kíván tőlünk, hogy a gödörből kimásszunk. Ugyanakkor mi magunk is nehezíthetjük és súlyozhatjuk ezt az időszakot azzal, ha elhagyjuk magunkat, ha nem használjuk ki az esetleg kínálkozó lehetőségeket, segítséget.
![](/data/documents/images/original/f/7/e/f7e2ab29e8885222e00ec0bef9a66bf3.jpg)
Amibe nem halunk bele, az megerősít. Legalábbis ezt szokták mondani. Ha már megéltünk olyan nehézséget, amely jó ideig életünk része volt, nálunk tanyázott, de azon túl vagyunk, akkor visszatekintve levonhatjuk a következtetéseket, a tanulságokat. Sőt, akár arra is rájöhetünk, hogy valószínűleg azért tartott eddig ez a nehéz szakasza az életünknek, mert ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy abból megtanuljuk azt, amit meg kellett. Ráadásul mindeközben olyan erényeink is fejlődhetnek, mint a türelem, a látásmódunk, az emberekbe vetett hitünk.
A baj nem jár egyedül, és azt se gondoljuk, hogy csak minket érint. A maga módján mindenkinek van problémája. Az, hogy milyen mértékű, mennyi és mennyire hatékony a megoldásukban, na, ez a nem mindegy. Ha a problémára fókuszálunk, akkor elkeseredhetünk. Azonban mindig van valahogy és ebből kiindulva már inkább a javításra, megoldásra koncentráljunk. Azaz így nem a problémán lesz a fókusz, hanem annak megoldásán. Könnyen lehet, hogy ha beindul a megoldási ötletelés, akkor egyre jobb verziókkal találjuk magunkat szemben és jobban alakulhat, mint azt reméltük.
![](/data/documents/images/original/d/9/3/d9365f4a6e46a09050c33f3ca1b982f4.jpg)
Van, ami nem közvetlenül, de közvetve mégis csak a segítségünkre siet a bajban. Van, amikor nem éri meg kapkodni és meggondolatlanul dönteni. Ha úgy érezzük, hogy mérlegelnünk kell, akkor keressük fel a természetet. Még jobb, ha a természetben végzett mozgásra bízzuk a gondolataink letisztítását, az elme ideiglenes kiürítését. Ez egy igazán ősi, bevált módszer, amikor a természetben keressük a megnyugvást.
Érveket, ellenérveket sorakoztatunk fel döntéshozatalaink előtt. Ha nem azonnal cselekszünk, hanem gondolkodunk, akkor szemben állhat egymással a szív és az elme harca. Van, amikor megéri a szívre hallgatni. Bármennyire is akaratoskodik az agyunk, néha nem árt elengedni amit az sugall.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!