Mitől lesz a nyár a vénasszonyoké és miért indián? Utánanéztünk.

Vénasszonyok nyara

A nyárról a szabadság, a hosszú szünet, a napfény, a vízpart, a kánikula, a fagyi és még megannyi más is az ember eszébe juthat. Aztán átlépünk az őszbe, de még ez sem jelenti azt, hogy le kell mondanunk a jó időről. Az idei szeptemberről elmondhattuk, hogy nyár volt az őszben. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy igazi vénasszonyok nyara ez. Akkor mondják ezt, ha már az őszben vagyunk, és annak már vannak jelei (például levélhullás, hideg reggelek, köd), de ez annyira elenyésző és napközben a hőmérséklet nyáriasra emelkedik.

A vénasszonyok nyara kifejezés egy régi hiedelemre vezethető vissza: a hagyomány szerint a vénasszonyok ilyenkor hálóval próbálták befogni a ködöt és az időjárást saját szeszélyeik szerint irányították. Ettől vénasszonyok a nyara és emiatt olyan szeszélyes. Vagyis akárcsak a vénasszonyok, az időjárás is rendkívül változatos egy nap leforgása alatt, hiszen köd és napsütés, hűvös után nyárias meleggel találkozhatunk.

A vényasszonyok nyara tartogat szépségeket is. Mivel az éjszakák és a hajnalok hűvösebbek és párásabbak, reggelre harmatos fű és növények fogadhatnak, de az aprólékos gonddal megszőtt pókhálóra is kiülnek a vízcseppek.

A vénasszonyok nyara azonban hat az emberi pszichére és lélekre is, hiszen a jó idő miatt még nem akarjuk elengedni a nyarat. Kicsit olyan, mintha még mindig nyár lenne, így eszünkbe juthat a mögöttünk tudott nyaralás, a strandolás, de akár egészen gyermekkorunkig utazhatunk a képzeletünkben.

Egy kis misztérium lengi körbe a vényasszonyok nyarát, amely nemcsak kellemes időt, de megannyi csodát is kínálhat, ha észrevesszük magunk körül.

Indián nyár

A vénasszonyok nyara mellett egy másik kifejezéssel is illetni szoktuk a nyárias őszt. Az indián nyár kifejezést Amerika szerte használják. Az eredetével kapcsolatosan több verzió is létezik. Az egyik szerint az indiánok ebben az időszakban készültek fel a hideg évszakokra, a másik szerint ez az elnevezés az Indiai-óceánra utal.

Máshogy nevezik, mint a vénasszonyok nyarát, de valójában ugyanazt az időjárási jellegzetességet foglalja magába. A napközben tapasztalt kellemes időjárás kivonzza a természetbe, a szabadba az embereket. Ugyanakkor a fák már megkezdik szemkápráztató színváltozásaikat, amelyek még különlegesebbé teszik a hangulatot.

Az indián nyár annak lehetőségét adja meg, hogy még az ember magába szívhassa a természet szépségeit, de már érezhetően véges mindez, így némileg már ráhangolódást kínál az igazi őszre, télre.

Mindegy, hogy nevezzük a nyárias őszt, örömmel tölt el a jó idő, a napsütés, holott tudjuk, hogy máskor ilyenkor már esővel, hideggel és sötétséggel kell szembe néznünk. Nagyobb értéket tulajdonítunk az ilyen napokat és talán még hálát is érzünk amiatt, hogy az időjárás milyen csodát kínál nekünk.