Sokszor azonban nem feltétlenül csupán az igényszint különbségéről van szó. Mind más körülmények közül, más egyéni szocializációs környezetből származunk és hatással van a rendről alkotott fogalmunkra az, amit otthon láttunk. A rendben és a rendetlenségben is végletességet lehet mutatni, és ne gondoljuk, hogy csak a környezetére igénytelennel van gond. A túlzott rend- és tisztaságmánia legalább olyan kínzó tud lenni.

Azok, akik gyakran szoronganak, félnek, tombol bennük a belső feszültség és befelé forduló személyiségek, általában nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy kínosan odafigyeljenek a külső környezetükre, a rendre. Azok pedig, akik magukat helyezik mindig középpontba és ennek megfelelően élik az életüket, kevésbé figyelnek úgy a környezetükre. Külső megjelenésükben lehetnek nagyon rendezettek, amely azt feltételezi róluk, hogy az otthoni környezetük is hasonló lehet, de sok esetben ez csak a külcsín.

A depresszió sokak életét megkeseríti és ez a melankolikus, minden mindegy állapot bizony nemcsak a lehangoltságban mutatkozhat meg, hanem az igényességben is. Mind önmagával, mind környezetével szemben.

Műsor is készült a gyűjtögetőkről, akik nem egy-egy terület tárgyait szerzik meg és szisztematikusan láthatóvá teszik, hanem az a kényszeres, az a fajta gyűjtögetés, amikor csak egyre nagyobb halom szemét (mert sok esetben már nem is hasznos tárgyakról van szó) halmozódik fel valaki otthonába és semmitől sem akar megválni. Ahogy nő a kupac, úgy válik egyre nehezebbé az otthon tisztán tartása, így egy idő után elkanászodik a helyzet és azt már nem lehet normál mederben tartani.

Korral amúgy is csökkenhet a pedantéria a mértéke és nem azért, mert kisebb rá az igény, de a nehezebb fizikai mozgás megakadályozhatja az azelőtt megszokott rend tartását.

Aztán persze a rendetlenség abból is adódhat, hogy valaki minden tárgyban lehetőséget lát és semmitől sem akar megszabadulni, mondván: jó lesz az még valamire. Persze a sok tárgy felhalmozása sem feltétlenül jár együtt a rendetlenséggel, hiszen vannak, akik precízen, rendszerezetten helyezik el tárgyaikat. Mondhatni múzeumban élnek. Ezek azok a személyek, akik számára a lomtalanítás szó joga vesztett.

Pedig a haszontalan, helyet foglaló tárgyaktól képes megszabadulni, az helyet teremthet otthonában. Akár új tárgyaknak, bútoroknak lehet helyet csinálni. Aki képes megválni a használaton kívüli holmiktól, az ilyenkor megtisztulást, felfrissülést érezhet. Még jobb érzés lehet megszabadulni az ilyen tárgyaktól, ha azt jótékony célra felajánljuk rászorulóknak. Ilyenkor az az érzés kaphat el, hogy duplán jót cselekedtünk.