Én kinyitottam az enyémet, majd megálltam egy pillanatra a ketrec ajtajában, és körbenéztem. Hirtelen Bécs egész másmilyennek tűnt. Hallottam, ahogy hangosan kifújtam a levegőt, a vállaim felemelkedtek, felszabadultak. Légies nyugalom vett körül.

De ez a megkönnyebbülés más volt, mint amit a Bécsbe való kiköltözésemkor éreztem: tudtam, hogy a felszabadulás és a szárnyalás ezúttal tartós lesz. Mert most a gyökereim tudatában, és nem azok hiányában vagy azokba kapaszkodva fogom élni a sorsom. […]

A legfontosabb, amit megtanultam, … hogy óhatatlan és jó is, hogy megmaradnak bizonyos szálak a múltunkból. De az tőlünk függ, hogy milyen kötődéseket tartunk meg. A lényeg, hogy ez felvállalt és tudatosan átgondolt döntés legyen. Mert jogunk van ahhoz, hogy leváljunk, hátrahagyjuk a múltat annyira, amennyire szeretnénk, és új életet kezdjünk, valóban önállóan.”

Fotó:pixabay.com