Mások kedvének keresése arra jó lehetett, hogy túléljük a gyermekkorunkat. Talán nem kaptuk meg a megérdemelt szeretetet és odafigyelést. Nem engedték meg, hogy bizonyos dolgokban a saját kedvünk szerint járjunk el, hogy olyan cselekvésmódot válasszunk, amely önbizalmunkat demonstrálja.

Mások kedvének keresése megnyilvánulhat nyíltan, de rejtőzködve is. Folyton a másik körül sündörgünk, s be nem áll a szánk, holott igazából csak ennyit mondunk: „Remélem, tetszem neked!” De tehetjük ezt rejtve is: csendben éljük az életünket, ám legfontosabb döntéseinket mások kedvét keresve hozzuk meg.

Minden emberi kapcsolat fontos része mások vágyainak és szükségleteinek figyelembevétele. Tudnunk kell másokat szeretni és törődni velük. De visszaüt, ha állandóan mások kedvét keressük. Ezzel nem csak őket bosszanthatjuk, hanem mi is elkedvetlenedünk, ha igyekezetünk nem vezet a kívánt eredményre. Olyan emberek környezetében érezzük magunkat igazán jól, akik törődnek másokkal, de végső soron a saját igényeik szerint élnek.

Istenem, segíts, hogy leküzdjem félelmeimet, és a saját igényeimnek megfelelően éljek.