"Az első tanács tőlem való: képzeletben alakítsuk meg az Észrevétlenül Változó Dolgokra Figyelők Körét.

A második tanács egy operafilmből, a Carmenből származik. Arról van benne szó, hogy egy zseniális táncos filmet akar csinálni Bizet híres operájából, és keresi a szereplőket. Végül egy harmadrangú lokálban talál egy fantasztikusan tehetséges táncosnőt. Őt választja ki a főszerepre. Rengeteget próbálnak, de a szerep mégsem megy. Már közeledik a bemutató ideje. Nem érti, hogy mi a baj a lánnyal. Egy éjszakán nem bír aludni, felkelti a lányt is, és a próbateremben táncolnak. Zene nincs, fütyüli a dallamot, és kezével veri a ritmust egy asztalon. S közben merően figyeli a lányt, a lelkét is beleadva.
Egyszer csak leesik neki a tantusz, és akkorát üvölt, hogy beleremegnek a falak:
- A fene egye meg, így nem lehet táncolni! Miért spórolsz magaddal?
És akkor áttöri a lány gátlásait.

A harmadik tanács Buddhától ered. Azt mondja:
- Semmit sem szabad túlságosan közelről, vagy túlságosan messziről szemügyre venni! Mert a helyes látáshoz helyes távolság kell. És csak te tudhatod, hogy honnan látsz valamit a legjobban.
Vagyis: soha ne takarékoskodjatok magatokkal, sem a munkában, sem a szerelemben. Ne bámuljatok meg semmit nagyon közelről és nagyon messziről. Sem embert, sem valami mozgalmat, sem tanítást. És soha ne a nagy csinn-bummokra figyeljetek, hanem a mögöttük meghúzódó észrevétlen változásokra."