Én olyan ember vagyok, aki sosem tudott válaszolni a "Mi leszel ha nagy leszel?" kérdésre.

A probléma sosem az volt, hogy nem érdekelt semmi. hanem, hogy túl sok minden érdekelt. Középiskolában az angol, a matek, a művészetek, az informatika... és egy Frustrated Telephone Operator nevű punk bandában gitároztam. Talán hallottál is rólunk.

Ez így folytatódott középiskola után is, és egy ponton észrevettem ezt a mintát magamban amikor elkezd érdekelni egy terület és teljesen belemerülök, semmi mással nem foglalkozok és egész jó leszek benne, akármi is legyen az, aztán elérek egy pontot, amikor elkezd untatni. És általában megpróbálom csak azért is folytatni, mert már beleöltem annyi időt, energiát és néha pénzt is ebbe a területbe. De előbb utóbb ez az unalomérzet, ez az "igen, már megy ez nekem, nem jelent kihívást" érzés túl sok lesz nekem. Ezért el kell engednem.

De ekkor elkezd érdekelni valami más, valami teljesen hozzá nem kapcsolódó, és akkor belemerülök abba, minden időt és energiát ráfordítok és úgy érzem "Igen! Végre megtaláltam!" és aztán elérem azt a pontot megint, amikor elkezd untatni... És legvégül, elengedem. De ekkor felfedezek valami új és teljesen más dolgot, ezért belemerülök abba.

Ez a minta borzasztó sok szorongást okozott nekem, két okból is. Az első, hogy gőzöm sem volt, hogyan fogok ezek közül bármelyikből karriert csinálni. Azt gondoltam, előbb-utóbb muszáj lesz választanom egyet, félredobni a többi szenvedélyemet, és megbékélni vele, hogy unatkozom. A másik ok, amiért szorongással töltött el egy kicsit személyesebb. Attól féltem, hogy ez nem normális dolog, és valami nincs rendben velem, hogy képtelen vagyok bárminél megragadni. Aggódtam, hogy az elkötelezettségtől félek vagy hogy szétszórt vagyok, esetleg szabotálom magamat félve a saját sikereimtől.

Ha ismerős számodra a történetem, és ezek az érzések, szeretnék feltenni neked egy kérdést amit magamnak is fel kellett volna tennem akkor. Kérdezd meg magad, hol tanultad meg összekapcsolni a rosszat és abnormálisat a több dolog művelésével. Megmondom neked, hol tanultad: a kultúránkból.

Amikor először kérdezték tőled, "Mi leszel, ha nagy leszel?" körülbelül öt éves voltál. És hát igazából, senkit nem érdekel, mit válaszolsz rá ennyi idősen.

Ártalmatlan kérdésnek számít, amit a cuki válaszokért tesznek fel a gyerekeknek mint "Űrhajós akarok lenni." vagy "Balerina akarok lenni." esetleg "Kalóz akarok lenni." Halloween kosztüm helye.

De ezt a kérdést felteszik nekünk újra és újra, ahogy növünk fel, változatos formákban -- például a középiskolásokat megkérdezik, milyen szakra akarnak tovább menni egyetemre. És aztán egy ponton, a"Mi akarsz lenni ha nagy leszel?" egyszer csak egy aranyos gyakorlat helyett, ami volt azzá válik, ami nem hagy aludni esténként. Miért?

Amíg ez a kérdés arra inspirálja a gyerekeket, mik legyenek majd nem inspirál arra, hogy megálmodják mennyi mindenné válhatnának. Valójában pont az ellentettjét teszi, hiszen ha valaki megkérdezi, mi akarsz lenni nem válaszolhatsz 20 különböző dologgal, mert a jó szándékú felnőttek majd kuncogva válaszolnak: "Ó, milyen édes, de nem lehetsz egyszerre hegedű készítő és pszichológus. Választanod kell."

Ő itt Dr. Bob Childs --hangszerkészítő és pszichoterapeuta.

És ez itt Amy Ng, magazin szerkesztő, illusztrátor, vállalkozó, tanár és kreatív rendező.

De a legtöbb gyerek nem hall ilyen emberekről. Csak azt hallják, hogy választaniuk kell majd. De ez több annál. A szűkre fókuszált élet elképzelése túl van idealizálva a kultúránkban. A végzet gondolata, avagy az igazi hivatás, ami elhiteti, hogy van mindenkinek egy kiemelt dolga, amit meg kell tennie az élete leforgása alatt, és ki kell találnunk, mi az az egy dolog és neki kell szentelnünk az életünket.

De mi van akkor, ha valaki egyszerűen nem így működik? Mi van akkor, ha egy csomó különböző téma érdekel és több különféle dolgot akarsz csinálni? Hát, nincs hely egy ilyen ember számára ebben a keretrendszerben. Ezért talán egyedül érezheted magad. Úgy érzed, nincs semmilyen célod. És talán úgy érzed, valamiért nem jól működsz. Semmi baj nincs veled. Te egyszerűen multipotenciális vagy.