Mit nevezünk horkolásnak?

A horkolás a felső légutak lágy szöveteinek (szájpadlás, nyelvcsap, nyelvgyök, torok) vibrációja eredményeként jön létre, és okozhatják az alvás közben ellazuló izmok és kötőszövetek, de akár a légutak szűkülete is, amely a levegő áramlásának megváltozása miatt hoz létre hanghatást.

A horkolásnak több fokozata ismert az enyhétől a súlyosig. Azokat, akik csak kisebb zavaró hangokat adnak ki alvás közben, habituális horkolónak nevezik. Ilyenkor nincs légzéskimaradás, és nincs a háttérben komoly, egészséget veszélyeztető állapot. Közepes fokú a horkolás, ha a légzés maximum 30 alkalommal legalább 10 másodpercre megszakad.

Milyen problémára utalhat?

A kimaradt levegővételek negatívan befolyásolják a pihenést, többször megszakítják az alvást, noha a horkoló erre nem emlékszik, csak azt érzi, hogy kialvatlan. Súlyos esetről van szó, ha óránként 30-nál is többször megszakad a légzés 10 másodpercnél hosszabb időre, ilyenkor ugyanis oxigénhiány lép fel, ami keringési rendellenességeket, infarktust vagy sztrókot is okozhat, emellett tartós kialvatlanságot eredményez.

Pajzsmirigyproblémák is kiválthatnak horkolást. A túlműködés miatt megnagyobbodott pajzsmirigy ugyanis szűkíti a légutakat, ami horkoláshoz vezethet. Ennek többek között a pajzsmirigy gyulladása, a szerv autoimmun betegsége (Graves-Basedow kór), vagy akár az is oka lehet, ha az agyalapi mirigyben a pajzsmirigy hormonelválasztást serkentő.

Mindazonáltal jóval gyakrabban okoz horkolást a pajzsmirigy alul-működés eredményeként kialakuló túlsúly és elhízás, amely nemcsak szűkebb légutakat eredményez, hanem általános izomtónus-gyengeséggel is jár. Ha felmerül a gyanú, gégészeti vizsgálat, valamint pajzsmirigy-vizsgálat segíthet a diagnózisban. A horkolás kezelése függ a kiváltó tényezőktől, de megelőzéséért sokat tehetünk.