A nyüzsgő mindennapok után levezetésül választhatjuk, hogy a kedvenc zenénket hallgatjuk szolidan, vagy épp tomboló hangerővel. Van, akinek ez jelenti a kikapcsolódást és a kiszakadást, másoknak pedig inkább arra van igényük, hogy a lehető legtávolabb kerüljenek minden zajforrástól, tömegtől. Ám, még aki nagyon szereti a nyüzsgő világot, megárthat a sok. Időnként mindenkinek szüksége lehet a csendre. Nem csoda, hiszen naponta annyi ingerrel, hírrel bombáznak minket, amelyeket mind felfogunk és ez iszonyatos megterhelés az agyunkra nézve is. A mindennapi rohanáshoz annyira hozzászokunk, hogy akkor is nehezünkre esik a lassítás, amikor nem indokolt a sietség. Olykor meg sem tudjuk mondani, hogy hová sietünk, de nem tudunk lassítani.
Mindenkire több szerep van kimérve. Még ha nem is adunk bele apait és anyait annak maximális megfeleléséhez, akkor is sokat kivesznek belőlünk. Ha pedig a tökéleteshez szeretnénk közelíteni szerepeinkben, az felemészthet, felőrölhet. A nagy igyekezetben a külvilág történéseire éleződnek ki érzékszerveink. Figyelünk a hangokra, a színekre, az illatokra, az ízekre, csak a belső hangunkat nyomjuk el. Az alvás is majdcsak a test nyugalmi állapotát jelenti, de a befelé figyelésre, a lelkünk hangjaira már nincs idő. Nem tartozik a napi feladatok közé, ezért nem is gyakoroljuk. Van az a pont az életünkben, amikor a szervezet jelzi a kimerültséget és az igényt arra, hogy figyeljünk önmagunkra. Ha erre nem reagálunk időben, betegség formájában drasztikusabb formát ölthet a test és lélek vészjelzése.

A csend hatalma
Szerencsés az, aki felismeri azt a belső hangot, amely azt sugallja, hogy ha ezt az ütemet diktálja testének, akkor meg fog betegedni. Enyhébb jelek formájában van, aki képes felismerni, hogy lassítani kell néha. Ha a körülmények nem teszik lehetővé, hogy sokáig lassuljon, de ha tudja annak módját, hogyan csendesíthet magán annyira, hogy a teste és lelke újból egyensúlyba jöjjön, akkor az energiaszint stabilizálódhat, visszanyerheti egészségét is. Ehhez sokszor csak annyira van szükség, hogy csend legyen körülöttünk és belső hangunkra tudjunk koncentrálni.
Keress egy csendes zugot otthonodban. Akkor próbálj meg magadra koncentrálni, amikor senki sincs körülötted. Kapcsold ki a televíziót, némítsd le a telefont, vagy azt is kapcsold ki. A lehető legkevesebb zajforrás legyen körülötted. Ha a természetbe mész ki, forgalomtól távol, az még jobb, mert nemcsak belső hangoddal, de a természettel is össze tudsz kapcsolódni. Kapcsold ki érzékeléseidet, amennyire csak tudod. Eleinte nehéz nem a méh zümmögésére és az éppen rajtad mászó hangyára koncentrálni, de ahogy csendesedsz és figyelsz légzésedre, elméd úgy kapcsol ki és hagyod áramolni sajt belső vágyaidat, gondolataidat. A csend mesél, de hagyni kell, hogy beszélhessen.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!