Jump to content

Ember és kritika, nem bírják egymást

2018. 10. 26. 19:00

Kevés az olyan ember, aki ne alkotna magában véleményt másokról, mások életéről. Az okosak azonban mindezt úgy teszik meg, hogy gondolatukat megtartják maguknak, és véleményükkel nem bombáznak akárkit, pláne nem kéretlenül.

Az ember lát és hall, ráadásul számos tevékenység, látvány olyan, amely az egyéni ízlésünknek nem megfelelő. A nagy szerencse az, hogy sok mindenben döntési jogunk van. Ha nem tetszik, akkor nem foglalkozunk azzal. Mindenképp valamilyen véleményt alkotunk magunkban a látottakról, hallottakról, talán még kritikával is illetjük. Kritizálni bárkit lehet ráadásul bármiért, azonban ha minket kritizálnak, cseppet sem jóleső élmény. Amikor fodrászatból alig kilépve azt vágja valaki a fejünkhöz, hogy ez a szín öregít, vagy nem áll jó, netalán egy régi ismerős megjegyzi, hogy sokat felszedtünk magunkra, nemcsak kiábrándító, de talán még a lelkünket is összetöri. A legtöbben nem bírjuk a kritikát annak ellenére, hogy tudjuk, mindenki máshogy ítél meg. Az is elfogadott, hogy mindenki számára nem tudunk megfelelni, ezért mindig lesznek olyanok körülöttünk, akik kritikákkal látnak el. Sokszor nem is építő jellegűek ezek a vélemények, hanem mintha irigység, bántás lenne a hátterében.

Ahogy mi magunk is bárkit tudnánk kritizálni, úgy velünk is megtehetik. Kritika illetheti a baráti- és párkapcsolatunkat, a kinézetünket, az életünket. Az nem megoldás, hogy kifordulunk az ilyen pillanatokból, helyzetekből, mint ahogy az sem, hogy elsírjuk magunkat, netán támadással reagálunk egy-egy kritikára. Sokkal jobb megoldás az, ha megtanuljuk ezeket a helyzeteket megfelelően kezelni.

Kritika lehet építő jellegű, hathat leamortizálóan is, és kapjuk kérve és kéretlenül is. Bármilyen véleménnyel is illet minket valaki, azt se támadásnak, se sértésnek ne vegyük. El kell fogadni, hogy mások az elvárásaink, gondolkodásunk, látásmódunk, így ami számunkra tetszetős, másnak koránt sem annyira. A kritika azonban felhívhatja arra a figyelmünket, hogy valami számunkra nem túl előnyös. Ami a mi szemszögünkből szemlélve jó, azt a kívülről sokkal jobban vagy legalábbis máshogy látják az emberek.

A bírálatnak is van mikéntje, nem mindegy, hogy azt hogyan mondják meg nekünk. Ha nem akarunk minden minket ért kritika után teljesen kiakadni, akkor ne is feltételezzük azt, hogy azzal az a szándék, hogy megsértsenek minket. Bízzunk és higgyünk abban, hogy nem azért illetnek kritikával, mert a lelkünkbe akarnak gázolni, csupán a jobb útra szeretnének terelni.

Azt gondoljuk, hogy csak a pozitív értékelés épít, pedig valójában az is kritika. Csakhogy a kritika szót önmagában negatívnak tartjuk. Naponta küzdünk az elismerésért, amit várunk a családunktól, a párunktól, a gyermekeinktől, a barátainktól, a munkatársainktól, főnökünktől. Azt hisszük, hogy a pozitív kritika az, ami boldoggá tesz és növeli önbizalmunkat. Kétségtelen, hogy fontos és motiváló lehet, de a negatív kritikák terelnek igazán afelé, hogy ha nem jó helyen járunk, akkor visszatérjünk a helyes ösvényre.

A legtöbben nemcsak nem szeretjük, de kerüljük is a kritikát, pedig olykor nagyon szükséges azért, hogy észhez térjünk, tanuljunk, fejlődjünk. Ha erősödni szeretnénk ezen a téren, akkor hallgassuk meg más véleményét. Mielőtt lerobbanna a koponyatetőnk a fejünkről, próbáljuk meg magunkat lenyugtatni. Jöhet az a bizonyos számoljunk el 10-ig módszer, mielőtt megszólalnánk. Még csak meg sem kell szólalni, hiszen a csend is egyfajta reakció a hallottakra. Talán felismerjük a kritika ránk vonatkozó igazságtartalmát és abból tanulhatunk. Ez hozzájárul fejlődésünkhöz. Természetesen nem mindegy, hogy kitől érkezik és milyen módon a kritika. Akinek adunk a véleményére, az talán valóban segíteni akar nekünk. Aki azonban csak azért alkot véleményt, hogy minket becsméreljen, lehúzzon, annak szava felejtős.

A kritikára úgy kell tekinteni, mint a fejlődéshez szükséges útmutatóra. Ne azonnal a negatívumot keressük abban, hanem a segítő szándékot. Azt is érdemes megfontolni, hogy kinek a kritikáját fogadjuk be.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: pixabay.com)