Személyiségünket aszerint ítélik meg, amit látnak, tapasztalnak belőlünk, vagyis a látottak és hallottak alapján. Mindenkinek többféle szerepe van a saját életén belül is, hiszen lehetünk szülők, gyerekek, beosztottak, munkatársak, főnökök, barátok. Mindegyikben meg szeretnénk állni a helyünket, mert akkor van életünk egyensúlyban, ha mindenhol azt érezzük, hogy jók vagyunk, nem megyünk saját elvünkkel sem szemben, de mások is elfogadnak, kedvelnek. Meggyőződésünk lehet, hogy a saját elvünket szem előtt tartva éljük mindennapjainkat, de olykor nagy megtapasztalás útján kinyílhat a szemünk. Valójában többen befolyásolják döntéseinket úgy, hogy talán észre sem vesszük. Mindig van egy olyan pont, amikor felnyílik a szemünk. Nem is mi irányítjuk az életünket, még akkor sem, ha azelőtt ennek ellenkezőjéről meg voltunk győződve.

Kellenek nagy törések, fájdalmak, tapasztalások, hogy felnyíljon a szemünk. A tapasztalások rávilágíthatnak olyan dologra, amelyeket nem akartunk látni, vagy tényleg észre sem vettünk. Egy ilyen szem felnyílása ráébreszthet arra, valójában mennyire irányítása alá tud venni mások véleménye. Meggyőződésünk volt, hogy a saját életünket éljük? Vajon akkor miért érdekel mások véleménye?

Annyira sokat és sok helyről hallhatjuk azt, hogy éld a saját életedet, ne foglalkozz mások szavával, befolyásoló hangjával, de nehezebb attól elvonatkoztatni. Ám egészan addig, amíg mások szavát hallgatjuk és aszerint is igyekszünk cselekedni, tényleg nem a saját életünket éljük. Az életünket mi éljük, nem mindenkinek van reális rálátása, ezért az se érdekeljen, hogy másoknak mi a véleménye rólunk. Ha ugyanis mindig attól rettegünk, hogy a külvilág milyennek tart, akkor a megfelelés miatti kényszercselekvéseket hajtjuk végre. Ezek pedig nem biztos, hogy egybeesnek saját gondolatainkkal. Tegyük hát félre azt, hogy ki mit mondd. Azt gondoljuk végig, hogy mit szeretnénk, és annak megfelelően tegyünk is azért.

Van valami kényelmes abban, ha mások szavára hallgatunk, és mindig készen kapjuk azt, hogy melyik lépés után mi következik. A kényelem azonban olyan luxus, amely lustaságra ítél. Mire észrevesszük, tényleg elveszíthetjük magunkat, saját akaratunk érvényesítését. Ha eljön a megvilágosodás pillanata, és van elég bátorságunk meghozni saját magunk döntéseket, valamint még aszerint is cselekszünk, ahogy mi elképzeltük, akkor vágunk bele a saját életünk élésébe.

Tény, hogy ehhez el kell rugaszkodni az addigi életünktől, de megtapasztalhatjuk ezáltal azt is, hogy mennyivel másabb, saját ízlésre szabottabb lehet az életünk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!