Jump to content

Csak úgy lenni és semmit nem tenni

2020. 11. 24. 19:00

Vannak olyan kimerítő időszakok az életünkben, amelynek túléléséhez az is szükséges, hogy magunkkal is tudjunk foglalkozni.

Egy nehézségekkel és problémákkal teli időszakban nem vágyunk másra, csak hogy magunk mögött tudjuk ezt az időszakot és végre pihenhessünk. De úgy istenigazán, hogy tényleg teljesen ki tudjunk kapcsolni. A tétlenség néha igenis nagyon szükséges.

Amikor nem foglalkozunk a telefonunkkal, az időnk nagy részét ténylegesen a pihenésre fordítjuk, az nem a lustaságról szól, hanem kikapcsolja az agyat, fizikailag is frissít, felszabadít a terhek alól és még a kreativitásunkra is jó hatással van. Feltéve, hogy a semmittevésből fakadó bűntudat nem kezd-e mocorogni bennünk.

Aki ahhoz van szokva, hogy mindig tesz valamit, valami olyat, amely hasznos, az talán el sem tudja képzelni a tétlenséget. Márpedig néha kell az olyan, hogy semmit nem teszünk, csak vagyunk. Élvezzük saját magunkat, a létezést, a pihenést, mindezt bűntudat nélkül. Mert egyáltalán nincs abból baj, ha az alváson kívül vannak olyan órák, amikor semmit nem teszünk. A semmittevés lényege pontosan az, hogy semmit nem teszünk, csak úgy vagyunk. A tétlenség azonban ne végtelennek tűnő unalom legyen, hanem azt úgy kell megvalósítanunk, hogy abban jól érezzük magunkat.

Bűntudat nélküli

A tétlenség közben érzett bűntudat a neveltetésünkkel együtt az életünkhöz tartozhat. Ennek elkerülése érdekében a semmittevést úgy tudjuk bűntudatmentesen kivitelezni, ha előtte megdolgoztatjuk magunkat. Lényegében a semmittevést annak kipihenéseként be lehet tudni.

Tétlen pillanatokat azzal is be lehet az életünkbe lopni, hogy kávét, teát készítünk magunknak és szánunk annyi időt arra, hogy azt nyugodtan és kényelmesen elkortyolgassuk. Ez idő alatt beszélgethetünk a családtagokkal, de akár a munkatársainkkal is. Adjuk meg az élvezet perceit magunknak. Az ebédidőben, a közeli kávézóban elfogyasztott kávézás még arra is megadja a lehetőséget, hogy egy kicsit elmélázzunk, bambuljunk. Megfigyelhetjük az utca forgatagát, a történéseket, az utcán lévő növényeket. Az sem baj, ha azt vesszük észre, hogy semmire se gondolunk.

A semmittevés nem azt jelenti, hogy az ágyban fekve kell kötelezően feküdnünk. Lehet az olyan elfoglaltság is, ami személyre szabott, a mi igényeinknek megfelelően nyújt élvezetet, kikapcsolódást. Ha mégis maradnánk az otthonunkban, nincs kedvünk még csak kimozdulni sem — ami a ködös, hideg időben nem is olyan nagy csoda —, akkor a filmnézés, az olvasás lelket feltöltő tétlenségnek bizonyulhat.

Van, akit az tölt fel és kapcsol ki, ha nincs megtervezve semmilyen úti cél. Beül az autójába és elindul valamerre, amerre a megérzései viszik.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: pixabay.com)