A testünk változik azzal, hogy gyerekből felnőtté érünk. Ugyanakkor ez a változás akár hízással is együtt járhat, ha az evés mellé kevesebb mozgás párosul. A tinikor egyben veszélyes terep is lehet, ha a fiatal elégedetlen magával. Az evészavar, a diéták sorozata terítékre kerülhet. Azonban azt is tapasztalhattuk már, hogy minden igyekezetünk ellenére is sok időbe telik, amíg beindul a fogyás. Ahhoz pedig sok nélkülözés és munka is szükséges lehet, hogy azt az eredményt érjük el, amit szeretnénk. Mihelyt azonban egy kicsit megnyugszunk amiatt, hogy elértük a célunkat, és egy kicsit visszaáll az életünk, úgy a leadott kilók szinte azonnal visszaszökhetnek.

Legalábbis így érezhetjük. A feleslegtől, a súlytöbblettől való megszabadulásért keményen meg kellett dogoznunk, de a visszahízás az szinte magától jön.

A diétázás, a fogyókúra nem feltétlenül kínszenvedés, de kétségtelenül máshogy és mást is fogyasztunk. Arra kényszerítjük a testünket, hogy az egészséges, rostban gazdag élelmiszereket dolgozza fel az emésztőrendszer, amely jót tesz a beleknek, az egész testnek. A másfajta táplálék bevitele azonban kevesebb energiát adhat, ezért a szervezetünk alkalmazkodik a kialakult helyzethez. Ezt így tette mindig is az ember, hiszen volt idő, amikor annyira a természettől függött az ember, hogy ha már nem adott elegendő táplálékot, akkor tovább kellett állni, vagy megtermelték maguknak, és éheztek. A testen felhalmozódott felesleg pedig az ínséges időben az a tartalék volt, amelyet a szervezet felégethetett. Ez a lelassult anyagcsere akkor is jól jött, amikor az élelem biztosítása nem volt mindig olyan kiszámítható. Amikor újra élelemhez jutottak, az az energiaraktár gyors feltöltését segítette és gyorsabban is híztak.

Nincs ez most sem annak ellenére, hogy jóval könnyebb beszereznünk az élelmiszert. Az evolúció során arra rendezkedtünk be, hogy az a biztos, amelyet már elfogyasztottunk és az abból származó tápanyagot maximálisan ki kell használni. Ha élelemhez jutunk, azt a szervezetünk azonnal raktározza még annak ellenére is, hogy jómódban élünk, az éhezés minimális szintjét sem tapasztaljuk.

Hízni tehát sokkal gyorsabb folyamat, mint lefogyni, de ezt a tapasztaltabb fogyókúrázók is el tudják mondani. Ráadásul egy-egy eredményesen magunk mögött tudott diéta, a sok sanyargatás után a legtöbben úgy érezzük, hogy szükség van egy kis boldogságra, finomságra, ezért megengedik maguknak a nassolást. A legnagyobb baj akkor van, ha ez nem csak egyszeri alkalom, hanem a néhány napos, hetes sanyargatás után ugyanúgy a rossz szokásokat tartjuk.

Az idő is segít abban, hogy a fogyás tapasztalásához sokkal több idő szükséges, míg a hízás megmutatkozása szinte egyik napról a másikra történik. Vagyis a fogyásra sokkal jobban figyelünk, és így az idő is nehezebben telik.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!