Az elszántság ideje korán abbamaradhatott akkor, ha a lustaság felülkerekedett. Azonban nagyon sokan tényleg átálltak az egészségesebb étrendre, de a napi mozgás beiktatásával sokan gondban vannak. Nincs mindenkiben annyi erő, hogy önmagától naponta otthoni edzésbe kezdjen, mivel azonban gondban van a saját súlyával, a saját képével, így nem merészkedik ki. Az edzőtermek amúgy is zárva vannak, de talán a magával elégedetlenek nem is szívesen keresnek fel olyan helyet, ahol a jobbnál jobb testű férfiak és nők sportolnak. Sokan érzik magukat nem odavaló látványnak, elemnek, ezért messziről elkerülik azt. A sportolásra lehetőséget ad a természet, nem véletlenül fognak bele sokan az egyik legolcsóbb és bármikor, bárhol kivitelezhető mozgásformába, a futásba.

Futás? Nem bírom!

Minél több súlyfelesleg rakódik ránk, annál nehezebb bármilyen mozgásba belekezdeni, azonban mozgásra vagyunk teremtve. Ami biztos, hogy fejben dől el az, hogyan és milyen minőségben szeretnénk élni. A futás sem azt jelenti, hogy a legelső alkalommal kötelező a 3 km teljes lefutása megállás nélkül, nagy iramban. A francokat! Bármennyit lehet sétálni és bármikor meg lehet állni. A cél csupán annyi, hogy ténylegesen belekezdjünk a mozgásba és az jól essen. Nem meghalni szeretnénk, csak mozogni.

Legyünk magunkkal szemben igényesek

Az elhízás nemcsak esztétikai probléma, hanem az egészségünkkel is játszunk. Ha el is hagyjuk magunkat és felszaladnak a kilók, attól érdemes megszabadulni és ezt helyettünk senki más nem tudja megcsinálni. Becsüljük meg testünket, ahol a szellemünk is lakozik.

Szabadon, határidő nélkül

A legtöbben abba a hibába esnek, hogy szorosabb határidőt tűznek ki azért, hogy egy bizonyos testsúlyt elérjenek. Amennyiben ezt nem sikerül elérni a magunk által megszabott határt, elkeseredünk, kudarcként éljük meg a mozgást és abba is hagyjuk. Bele sem gondolunk, hogy nem a mozgással van a gond, hanem annak hatékonyságával, a rövidre szabott határidővel. A sportolásnak nem időszakosan kellene az életünkben jelen lennie, hanem akkor is, ha épp nem a fogyásért történik. A futás legyen élmény, ezért ne csak akkor kezdjünk bele, ha már menni alig bírunk. Az váljon életformává és annyi futást iktassunk be, amely feltölt. Vegyük észre a természet szépségét, a friss levegőt. Senki sem írja elő, hogy hány kilométert kell kötelezően lefutni. Élvezzük! Ennek kellene érvényesülnie minden mozgásformában.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!