Tapasztalatok szerint ez kemény dió. Hiszen gyermekeinken látjuk meg elsősorban a szorongásos tüneteket, akikről tudjuk, hogy az esetek jelentős részében a saját érzelmi világunkat is tükrözik! Bár a tünetek némileg csökkennek, ha ők megkapják az ezek oldására irányuló (terápiás) élményeket (ettől első körben csak átalakulnak a tünetek náluk), bennünk még megmaradnak azok és a „robbanásveszély” csak elhalasztva van.

A szorongás tünete leggyakrabban az okos, érzelmi irányítású gyermekeknél jelenik meg tünetként. Ők azok, akik érzik, hogy készségeik, képességeik vagy érzelmeik területén valamilyen hiányosság van, és azt már nem tudják tovább kompenzálni. A növekvő elvárásokkal arányosan nő a szorongás is, és gyakran előfordul, hogy több kísérő tünet is megjelenik. Amikor már fizikai szintű tünetek is megjelennek, akkor ez arra jelzés, hogy nemcsak neki van szüksége segítségre, hanem a családi életben, a hétköznapi életvitelben is jó lenne némi változtatás.

A kutatás szerint az Igf2 nevű növekedési hormon hiányában fejlődő magzat felnőttként hajlamosabb lesz a szorongó viselkedésre és a stresszre - írja az MTI a Nature Communications című szaklapban megjelent tanulmányról. Korábbi kutatások már igazolták, hogy a várandósság alatti fogyás és a stressz csökkenti az Igf2 mennyiségét. A Cambridge-i és Cardiffi Egyetem kutatócsoportja azt állítja, eredményeik segítenek megmagyarázni, miért tűrik egyesek rosszabbul a stresszt és az aggasztó helyzeteket, mint mások.

A kutatás során olyan egereket vizsgáltak, amelyek a vemhesség alatt nem tudtak elegendő Igf2 hormont termelni. Ez a vegyület irányítja a magzat növekedését azáltal, hogy biztosítja a tápanyag felvételét a méhlepényből. Ezeknél a rágcsálóknál bizonytalan volt a méhlepény tápanyagellátása, és ez kihatott az utódok viselkedésére. A tudósok azt fedezték fel, hogy az ilyen egéranyák kölykei felnőttként sokkal erősebben szorongtak a labirintusteszteknél, illetve ha új környezetbe helyezték őket.

Fotó: freedigitalphotos.net

lelkielet.hu/csaladhalo.hu