Jump to content

Gyermekkori lelki betegségek kísérhetik végig életünket

2014. 06. 12. 16:38

A legtöbb felnőttkori lelki betegség gyermekkorban is megjelenhet. A különbség az, hogy gyermekeknél a jelek vagy árnyaltabbak, vagy teljesen különböznek. Felismerésüket nehezíti az, hogy a kicsik nem tudják úgy kifejezni, mit éreznek, jelzéseik könnyen félreérthetőek. Sokszor még a szűk környezetük számára is nehezen értelmezhetőek. Régen úgy gondolták, a gyermeki lélek még nem elég fejlett ahhoz, hogy bármilyen zavar felléphessen benne. Ez még jobban megnehezítette a legtöbb, lelki betegségben szenvedő csemete életét. Neveletlennek, fantáziálónak, kezelhetetlennek bélyegezték őket, s ezek a minősítések sokszor büntetéssel jártak – akár veréssel, rossz jegyekkel, kinevetéssel, megalázással.

Gyermekeknél a lelki betegségek leggyakrabban ún. pszichoszomatikus zavarokként nyilvánulnak meg. Ezek lelki hátterű testi megbetegedést jelző tünetek. Minden lelet negatív, nem mutatható ki semmilyen szervi elváltozás vagy megbetegedés, mégsem szűnnek meg a tünetek.

A gyermek életének bármely területén (család, iskola, barátok stb.) felmerülő problémára reagálhat pszichoszomatikus megbetegedéssel. Ez legtöbbször visszavezethető nagyobb változásokra – óvodába, iskolába lépés, kis testvér születése, barátok közötti konfliktus, haláleset, esetleg a családon belüli súlyosabb megbetegedés.

Alapvető fontosságú, hogy nem szabad minősíteni a viselkedését, mindenképpen tartózkodnunk kell a szidástól, esetleg kinevetéstől. A probléma lekicsinyítésétől ugyanúgy, mint tragédiává fokozásától.

Büntetés, kinevetés, szidás esetén a gondok többnyire nagyobbak lesznek, hiszen csemeténknek nemcsak a kiváltó okkal kell szembenéznie, hanem a környezet elutasításával is, amely sokszor fájdalmasabb a kiváltó oknál, hiszen azt közvetíti feléje, hogy a hozzá legközelebb állók sem értik meg, nem állnak mellette, elutasítják.

Fotó: freedigitalphotos.net forrás:lelkielet.hu/ujszo.com