Jump to content

SZERETLEK, MERT A TESTVÉREM VAGY

2014. 07. 01. 14:03

Akinek van testvére az ismeri az osztozkodást, a versengést, a felhőtlen nevetést és a szavak nélküli megértést. Tudjuk, hogy a véren kívül valami örökre a másikhoz köt, egy elszakíthatatlan lelki kötelék, mely kiállja a tér és idő próbáját.

1982. előtt az a nézet volt az ismert, hogy a gyermek azonos nemű szülőjével próbál meg azonosulni illetve ellen azonosulni. Ez a szülő volt rá a legnagyobb hatással, tőle tanult és őt utánozta. Pszichológiai felmérések következményeképpen e nézet azonban elavult; a testvérek egymástól tanulnak legszívesebben.

Ez a tudatos vagy éppen tudatalatti cselekvés nagyban meghatározza személyiségünket. Természetesen a szülők és a környezet is nagy hatással van a gyermek lelkére, egy támogató, szerető családban ritkán alakul ki versengés két testvér közt. Ártalmatlan versengésnek lehet pozitívuma is: a gyerek önbizalma nő, mikor látja, hogy valamiben jobb, mint testvére.

Egyes esetekben a kisebb testvér „idolnak” tekinti az idősebbet, vagyis azonosulni akar vele. Ellenkező esetben, ha az idősebb folyamatosan bántalmazza kistestvérét, a fiatalabb hevesen elutasítja ezt a viselkedést és pontosan az ellenkezője akar lenni testvérének.

Ezen viszonyok javíthatóak szülői segítséggel, támogató hátérrel. Ez különösen fontos, ugyanis a viszonyok megszilárdulhatnak, melyen segíteni már csak nagyon nehezen lehet.

(Fotó:sheknows.com)