Sőt mindennapjainkba beívódott helyzet ez, amit meg kell oldanunk, helyesebben szólva, tudnunk kell kezelnünk nekünk felnőtteknek. Hiszen sok múlik azon, hogyan reagálunk gyermekünk dühromára.A gyermek ki akarja és ki is nyilvánítja véleményét, amely azonban sokszor szembeütközik szüleiével. Ez dacos viselkedést eredményez, feszültség keletkezik a gyermekben, amely hiszti útján „távozik” belőle.

A helyzet felismerése és főleg a szülők reakciója a kulcs a hiszti megfelelő levezetésére. Fontos, hogy mi szülők nyugodtak tudjunk maradni még ebben a néha idegtépő helyzetben is. Ugyanis éppen erre van szüksége gyermekünknek. Nem állítja senki, hogy ez könnyű, de ez a leghatásosabb.Ekkor nagy türelemre, támogatásra és érzelmi biztonságra van szüksége a kicsinek.

A hisztit kiválthatja az éhség, a fáradtság, az agy éretlensége, az unatkozás vagy az ingerszegény környezet is. Hisztihez vezethet az erőteljes érzelmek átélése és a szülők stresszes állapota is. Ezek mind felelősek a hiszti kialakulásában, a gyermek fájdalmasan éli meg az adott pillanatot.Ez egy olyan szükséges és elkerülhetetlen állapot, amely a fejlődési folyamat bizonyos szakaszához hozzátartozik, annak kísérőjelensége.

Megkülönböztetünk distressz hisztit, vagyis amikor a gyermek agyában stresszvegyületek áradnak szét. Ekkor nem akarja irányítani a környezetét, hanem olyan zavart állapotba kerül, hogy nem tud beszélni, figyelni sem. Ellenben az ún. kis-Némó hisztivel, amikor a gyermek tud beszélni, ráadásul erőszakkal akarja célját megvalósítani.Hiszti kitörésekor a szülőnek az a dolga, hogy megvárja, míg a düh csitul a gyermekben. Ha engedi, öleljük meg.

Természetesen ne erőszakkal, csak ha hajlandóságot mutat közeledésünk elfogadására. Tisztázni kell a gyermekben az érzéseit, fontos hogy tudja mit érez és miért. Extrémebb hiszti esetében megpróbálhatjuk vizes zsebkendővel borogatni a homlokát és az arcát.Vannak olyan tevékenységek, amivel rontani tudja a szülő vagy a felnőtt a hisztériát. Nem szabad csitítani a gyermeket, mert olyan ideges, hogy meg sem hallja, nem segít rajta.

Tovább erősítjük a hisztit, ha meg akarjuk magyarázni a helyzetet. Azt sem szabad engedni, hogy a hisztis gyerek akaratával elérje a célját, mert ezt használni fogja később is. Nem szabad megbüntetni viselkedéséért és a felnőtt ne legyen dühös, ne csapjon, vágjon.Azért tegyük a szívünkre a kezünket, ez néha olyan nehéz. Legszívesebben a szülő is együtt dühöngene gyermekével, törne-zúzna. Ez ugyanis a feszültségoldás egy verziója. Vagyis a hiszti fontos, mert általa tanulja meg a gyermek azokat a határokat, hogy meddig mehet el szüleivel. Fontos a korlátok betartása, betarttatása, amely nem csak korlátoz, de egyben biztonságot is nyújt. Megint csak fontos a következetesség. Ha jó a szülő és a gyermek kapcsolata, akkor a következetes, szeretetteljes nevelés útján életrevaló, önálló felnőttet nevelhet gyermekéből.

(Fotó:news.com.au/ivillage.com)