Fontos tisztázni, hogy milyen gyakran fordul elő pl. a szidás büntetésként, milyen gyakran elutasító a szülő a gyermekével szemben, milyen gyakran kezeli felnőttként, stb. A bántalmazás mindenképp egy hosszabb ideje fennálló negatív viszonyulás a gyermekkel szemben, egyfajta krónikus verbális agresszió.

A szülői bántalmazás következményei sajnos szörnyűek. A szülő ezzel elutasítja a gyermekét, azt üzeni számára, hogy sem ő, sem a tettei, vagy érzései nem szerethetőek. Csalódásként éli meg a kis életét, hiszen nem érzi a szeretetet, csak a kritikusságot, a sértéseket, a cinikusságot, a bántást éli át. Az érzelmi bántalmazáson átesett gyermekek rossznak, értéktelennek érzik maguk, és nagyon rossz az önértékelésük. Gyakran érzik felelősnek magukat a családi viszályokért, s azért is, amiért bántalmazzák őket a szüleik. Úgy érzik, nem tudják megváltoztatni a helyzetet, elhatalmasodik rajtuk a bűntudat, és a tehetetlenség érzése.

Az életben előforduló problémahelyzeteknél elfojtják az érzelmeiket, tagadnak, de jellemző rájuk az aggódás, és a dolgokon való rágódás is. Az érzelmileg bántalmazott gyermekek körében sajnos nem ritka a szorongás, a fóbiás és szomatizációs zavar, valamint a depresszió.

Ezek a gyermekek rengeteg érzést megélhetnek, a düh, a tehetetlenség mellett vágyakoznak, reménykednek egy jobb életben, s abban, hogy a szüleik szeretni fogják majd őket. Lelkük mélyén folyamatosan küzdenek ezért a szeretetért, s a folytonos felelősségre vonás miatt szinte érzelmileg odaláncolódnak a bántalmazó szülőkhöz. Mindig reménykednek, de a szülők kihasználják ezt, és folyamatosan bántalmazzák őket.

A szülői szerep az egyik legnemesebb feladat az életben, ne éljünk hát vissza vele!

(Forrás: Mindennapi Pszichológia / Fotó:depressivedisorder.blogspot.com)