Bármilyen nagy mestere is vagy a kritizálásnak, jó, ha tudod, hogy nem a siker útján jársz. Teljesen felesleges egy kisgyermeket órákig azzal szapulni, hogy miért kövér (talán a szülő is tehet róla), vagy, hogy nem úgy játszik, ahogy a szülőnek tetszene. Fenyegetőzéssel pedig pláne nem mész semmire.

A kritikával bizony messze túl lehet lőni a célon. Ha a homokozóban vagytok, akkor ne tilts meg a gyereknek, hogy homokos legyen, hogy hozzáérjen a vizes homokhoz, hiszen ugyan akkor miért vitted ki játszani, ha nem viselkedhet úgy, ahogyan egy játszótéren szokás? Inkább öltöztesd megfelelő ruhába. Ne korlátozd agyon, add meg neki a gyermekkor szabadságát! Ne szabd meg neki, hogy most akkor két copfba, vagy egy copfba fonja a babája haját, vagy, hogy milyen dalokat énekeljen.

Persze némi korlátozás minden gyermeket enged a helyes irányba terelődni, de nagyon vigyázz, hogy miket tiltasz meg neki, vagy miket szabsz ki. A jövője függhet tőle, hiszen túl nagy, és értelmetlen korlátokkal könnyen önbizalomhiányos, magába forduló, szorongó gyermeket nevelhetsz ugyanilyen felnőtté. Rossz belegondolni is.

Engedd, hogy legyen sikerélménye, és hadd próbáljon ki mindenféle mozgással járó tevékenységet!

(Forrás:lelkielet.hu / Fotó:www.thehansindia.com)