- Minden buborékja gyógyít. Azoknak, akik isznak egy kortynyit a csillogó vizű varázstóból, elmúlik a pöttyirigységük. Ez az egyetlen esélyünk, hogy újra béke legyen Katicavárosban. A Tündér jóslata szerint egy olyan kislány fogja a tóhoz vezető utat járhatóvá tenni, akit ebben az évben, ezen a napon repít el az álomfelhő Katicavárosba.

- Te vagy az a lány, és csak Te segíthetsz nekünk - zengték kórusban.

- Ó milyen ostoba voltam, hogy haragudtam az öcsémre! – gondolta a kislány.

- Szívesen segítek nektek. Legyen újra béke Katicavárosban!

Az összes kis lakó követte. Hangyák, egerek, katicák, szitakötők, pillangók, legyek, méhek, darazsak, s megannyi apró bogár, mind ott nyüzsgött a parton. Behunyta szemét, és nekiindult a rengetegnek. Lépte nyomán engedelmesen meghajoltak a vadvirágok.

- Vajon mit mondhat?- kérdezgették csodálkozva egymás között azok, akik látták, hogy némán mozog a szája, mielőtt meghajolnak előtte az indák.

Ahogy egyre közelebb ért a tóhoz, úgy hangzott egyre erősebben a kislány ritmikus mondata: A jóság legyőzi a rosszat, nem a pöttyök száma számít!

A féltékenykedő katicák rögtön oltották szomjukat, megbocsátóan egymás nyakába borultak.

- Hát nem felejtette el! –cincogta elégedetten egy szürke kisegér egy fa tetejéről.

Zümmögve, zúgva tapsolták a kis hőst. A taps egyre jobban halkult, majd véget ért. Reni már a saját ágyában aludt.

Másnap, az óvodában egy kistársa sem tudta mire vélni azt, hogy a kislány Áronka neve mellé csúsztatja az összes féltett pöttyét. Az óvó néni azonban látni vélte, hogy dúdolás közben rákacsint az óvoda ablakán beintegető szitakötőre, és büszkén végigsimítja katicás kitűzőjét.

(Szerző:Giczei Beáta / Fotó:www.elizabethgage.ca)