A szavakkal bántott gyermekekért ráadásul a társadalom sem tud sokat tenni. A gyerek fegyelmezése a család belső magánügye.

Nagy kegyetlenség, ha a szülő a gyermek képességeit, külsejét, intelligenciáját, emberi értékét sértő szavakkal gyalázza.

A szavakkal verő szülőknek két csoportja van:

1.) Nyíltan, gonoszul becsmérlők. Lehülyézik, lerondázzák a gyermeket, és nem érdekli őket, hogy ez milyen hatással van rá. A sértéseket sokszor a nevelés álcájával kendőzik el. A kritikával tanítani szeretnék a gyermeket. Nem ritka a nyilvános megalázás sem. Az ilyen gyermekek felnőve semmire sem érzik majd magukat alkalmasnak. Nem lesznek kiegyensúlyozottak. Az örök kritizálók általában a saját alkalmatlanságérzetüket kompenzálják így.

2.) Mások indirekt módon, gúnynevekkel, szarkasztikus megjegyzésekkel, lekezelő kijelentésekkel támadják a gyermekeiket. Sértegetésük humorosnak tűnik, de nem az. Ha a gyerek, vagy egy külső szemlélő védekezik, azt mondja, csak viccelt. Még talán le is butázzák, hogy nem érti a viccet. Heccelnek, a gyermek kárára sütik el a tréfáikat. A lekicsinylő viccelődésnek nagyon káros a hatása. A kisgyerekek még nem tudnak különbséget tenni a jópofaság, és a fenyegetés között. Ráadásul minél gyakoribbak az ilyen megjegyzések, a gyermek annál inkább szenved. Szadista dolog egy kiszolgáltatott gyerek kárára viccelődni.

A szavakkal vert gyermekek túlérzékeny felnőttek lesznek. Gyermekkorból hozott félelmeiket másokra vetítik rá. Önbizalomhiányosak lesznek. Gyámoltalanok, és bizonytalanok.

Következő cikkeinkben tovább bontjuk a témát. Lesz szó többek között a rivalizáló szülőkről, a sértések nyomairól, s a maximalista szülőkről is.

(Forrás: Susan Forward:Mérgező szülők /Fotó:perthmummy.blogspot.com)

További érdekességekért kattints ide, és csatlakozz a Facebook oldalunkhoz!